Vajda János gondolatai a Kísérleti Adás - ban
Részlet az írásból:
"Az önfeledt öröm dokumentációi, színekben tobzódó forgatag és arcokban felfedezhető szemlélődés, felszabadultság és kikapcsolódás. Nem is kell és nem is lehet több! Az ilyen jellegű rendezvényekről akkor lehet súlyos „értékű” képekkel megtérni, ha azokon valami nem odavaló történik. Ha minden rendben zajlik, akkor a termés sem lehet más, mint emlékképek halmaza egy vidám és egyre népszerűbb népünnepélyről. És mégis mást kapunk… A fotóművész, aki kedvtelésből, a maga örömére és esetleg egy kihívásnak megfelelve emeli a gépét a történésre, nem a riportázst keresi, hanem megpróbál az emberi mögé tekinteni az objektívje segítségével. Nem kell másik eseményre rohannia, így van ideje kivárni azokat a pillanatokat, amik szerinte(!)hangulatokról és érzésekről mesélnek. Az ünneplők részévé válik, és belülről szemléli a körötte zajlást, hogy ne csak a szemével lásson."
