(Keleti Éva Visszapillantás című kiállítását eredtileg MGP, azaz Molnár Gál Péter színikritikus nyitotta volna meg.De mivel már akkor sem érezte magát jól, úgy tervezte a megnyitó szövegét másvalaki olvassa fel.Az írás elkészült, s egy hét műlva MGP elhunyt.)
Molnár Gál Péter Keleti Éváról
Keleti Éva Visszapillantás című kiállítását eredetileg MGP azaz Molnár Gál Péter újságíró, színikritikus és színháztörténész nyitotta volna meg. De mivel már akkor sem érezte magát jól, úgy tervezte, a megnyitó szövegét majd másvalaki olvassa fel. Az írás elkészült, és egy hét múlva MGP halott volt. Keleti Éva Visszapillantás című retrospektív fotókiállítása a Budapest Galériában augusztus 25-én nyílt meg, MGP szövegét alant olvashatják.
A teljes objektivitáshoz nagyon tehetségtelennek kell lenni. Aki objektivitásra tör, annak nem kell tudni írni, vagy fotózni. A művészi élmény oly hígan fut keresztül szervezetén, mint a ... higany. Érintetlen marad a közvetítő. Keleti Éva kezében tartott objektívvel szubjektív fényképeket készített színházi előadásokról. Amikor szeméhez emelte felvevőgépét, már előítéletekkel felszerelkezett volt, hiszen felkészült a színdarabból: elolvasta odahaza szövegét.
Nem fényképezte végig az előadásokat. Csak drámai csomópontoknál, érzelmi csúcsoknál exponált. Nem előre megfontoltan. Ösztönből. Ráérzésből. Kiemelte a színészi játék - számára - legfontosabb pillanatát. Összefoglalta a részben az egészet. Ez önkényes elem. Öt állóképéből mégis átélhetővé teszi a teljes előadást. A kiragadott részekben ott lélegzik az előadás bonyolult szövődménye.
Vizuális kritikusként ismerteti az előadást a saját szemszögéből. A színház sajátossága, hogy másik néző másként látja ugyanazt.
Fotói színháztörténeti dokumentumok. Az ötvenes évek színházától a múlt század végéig képíró krónikása színháztörténetünknek. Képei figyelmes böngészői számára nemcsak azokról a produkciókról vallanak, amiket megörökített, kritikai véleményt közöl azokról az előadásokról is, amelyeknél nem exponált egyszer sem.
Hogy objektíven át mutatott előadás-mozzanatai mennyire szubjektívek, arra csattanós példa Arthur Miller: Az ügynök halála felvétele, Timár József szüszifoszként, két, mintákkal teli bőröndöt hurcoló alakja. Közhelyszerűn él a közemlékezetben a végeérhetetlen nehézséggel küzdő Timárnak egész élet súlya alatt görnyedő kivérzett erejű teste. A Nemzeti Színház előtti park panoptikum gyűjteményében Párkányi Raab Péter szoborrá tolmácsolta Keleti Éva fotóját. Keleti összesűrítette a rövid-árú ügynök szenvedéstörténetét. Holott az előadásban a színész egyszer sem jelent meg a súlyos bőröndökkel kezében. Timár vitathatatlanul egyike volt az elmúlt század magyar színész-nagyjainak. Minden szerepében megkarcolhatatlan remeket alkotott. Kivéve Willy Lomant, az ügynököt. Utolsó stádiumában lévő rákbetegként játszotta estéről-estére. A színfalak mögött orvos várta ápolószemélyzettel. A nézők zöme tudta ezt, és megsiratta a nyíltszíni halálmenetet. Könnyeken át nehéz tárgyilagosan megítélni a színész teljesítményét.
Fennmaradt a megható mese a halálba játékosan menetelő színészről. Keleti felvétele csak megerősítette a közvéleményt. Fényképével alaposan belenyúlt a színháztörténetbe. Az utókor úgy látja Timárt, amilyennek Keleti Éva látta, vagy elképzelte. Fotója színházi emlékmű. Erősebben, mint a fényképet mímelő szobor.
Előadásokról készített felvételei klasszikusan megkomponáltak, holott többségük nem a próba végén beállított képek. Menet közben készültek el. A még ki nem hűlt színészi kapcsolatok forróságának lenyomatai. Színpadi valóságot lélegeznek.
Nemcsak az eladók egymás közötti kapcsolatát rögzítették, de fellelhető képein a függönyök és asztalterítők bojtjai, a jelmezek anyagának redőzete. Kordokumentumok. Érdekes, hogy színházi fotós működésének húsz éve vetett véget. Életének az a korszaka, amikor már túlontúl megterhelő lett súlyos apparátusokkal fürkészen végigácsorogni színielőadásokat, egybeesett azzal a színháztörténeti váltókorszakkal, amikor véget ért az aprólékos valóságutánzás a színpadon. Nagyobb, összefogottabb, kevésbé részletező előadások sorjáztak. Egyszersmind Keleti kedves, nagy színészei is kihaltak a színpadokról.
Az új színháztörténetet már nem az ő fényképezőgépe írta.
Negyven év magyar színháztörténete azonban Keleti Éva szubjektumával objektiváltan hagyományozódik az utókorra.
M.G.P
Forrás és a teljes cikk : Népszava online
A kiállítással kapcsolatos egyéb megjelenések:
Szóvirágok Keleti Évának
MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztályának Blogján
Fotók a megnyitóról - Herbst Rudolf
