2011. december 13., kedd

TAGFELVÉTEL 2011

A Fotóművészeti Tagfelvételi Bizottság a beérkezett fotóművész jelentkezők kérelmeit elbírálta.

A 2011-es évben,
a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének
Fotóművészeti Tagozatára, 2 jelentkező nyert felvételt:


Kerekes Zsuzsa és Láng - Miticzky András


GRATULÁLUNK !!!

2011. december 9., péntek

ARANYKAZETTA ÉLETMŰDÍJ 2011

 MAOE ÉLETMŰDÍJAS FOTÓMŰVÉSZEK :

 2010 TÁM LÁSZLÓ

 2009 NAGY LAJOS

 2008 TARCZAI BÉLA

 2007 TILLAI ERNŐ

 2006 CSÁK MIKLÓS

 2005 CHOCHOL KÁROLY

2011. december 7., szerda

HUNGART ÖSZTÖNDÍJASOK KIÁLLÍTÁSA

A HUNGART EGYESÜLET  2010. ÉVI ÖSZTÖNDÍJAS MŰVÉSZEINEK KIÁLLÍTÁSA

MEGTEKINTHETŐ DECEMBER 18-IG , NAPONTA 10-18 ÓRÁIG 

A MAGYAR ALKOTÓMŰVÉSZEK HÁZÁBAN, 1146 BP. OLOF PALME SÉTÁNY 1.


HUNGART ÖSZTÖNDÍJAS FOTÓMŰVÉSZEK:

KOVÁCS MELINDA 1999.

BALLA ANDRÁS 2000.
CSÍKVÁRI PÉTER 2000.

BOZSÓ ANDRÁS 2001.
VANCSÓ ZOLTÁN 2001.

FARKAS ANTAL 2002.
TÓTH GYÖRGY 2002.

ILLÉS BARNA 2003.
GULYÁS MIKLÓS 2003.

MOLNÁR ZOLTÁN 2004.
TASNÁDI LÁSZLÓ 2004.

GÁTI GYÖRGY 2005.
GÁRDI BALÁZS 2005.

KONCZ ZSUZSA 2006.
TURAY BALÁZS 2006.

CSÁK MIKLÓS 2007.
BÁNKUTI ANDRÁS 2007.

TÓTH JÓZSEF 2008.
MÁTÉ BENCE 2008.

KRESZ ALBERT 2009.
PAPP ELEK 2009.

DR. KOCSIS ISTVÁN TAMÁS 2010.
BENKŐ IMRE 2010.

HERBST RUDOLF 2011.
S.FARAGÓ GYÖNGYI 2011.

DOZVALD JÁNOS 2012.


2011. december 6., kedd

MAOE MIKULÁSNAP 2011

2011. december 3., szombat

MEGNYÍLT! ÉDESKETTES / KIÁLLÍTÁS


Dozvald János ide nem vágó megnyitó gondolatai elolvashatóak  ITT.

Tudósítás a kiállításról a Kultúra.hu oldalán

2011. november 25., péntek

ADVENTI MEGHÍVÓ

2011. november 24., csütörtök

MI LESZ A FOTÓSOKKAL?

Egy figyelemre méltó cikk mindenkinek aki a minőségi fotográfia iránt érdeklődik:

Mi lesz a fotósokkal?

2011. november 19., szombat

ANDRÉ KERTÉSZ KEREKASZTAL

eMeNeM Szabadegyetemkis előadások nagy beszélgetéssel André Kertészről

a Magyar Nemzeti Múzeumban


2011. november 23. 16 óra


A Kertész-örökség: kerekasztal-beszélgetés a nyolcvanas évek egykori pályakezdőivel.

Korniss Péter fotográfus, Szilágyi Lenke fotográfus, Szarka Klára fotótörténész, Bánkuti András fotóművész, fotóriporter

2011. november 13., vasárnap

LISZT 200 / Megnyitó

Geiger György megnyitó beszéde

Amíg kiállítások lesznek – és nem úgy néz ki, hogy ezt bármi is veszélyeztetné – addig a megnyitás ceremóniája is létezni fog - gondolom. Pedig nem igazán létfontosságú. Az operák elé is szinte előírás a megnyitás, az operanyitány, de ettől még jó néhány remek opera született nyitánytalanul.

De ha már itt állok, próbálkozom.


Az elmúlt napokban átgondoltam, hogy hányféle megnyitást hallottam már, hátha valamelyik példaadó lehet számomra. Végletes leegyszerűsítéssel három jól megkülönböztethető csoportig jutottam.

Kezdem a legextrémebbel. A felkért személy megjelenik a színen - keresetten gyűrött utcai ruhában - majd jelentőségteljes nyegleséggel bejelenti, hogy a kiállítást ezennel megnyitom…. és elvonul … Hát – ha úgy vesszük, a feladat szigorúan vett érdemi része végrehajtást nyert. Sőt! Ebben a közegben az „ezennel” időhatározó már szinte fecsegésnek tűnik. Azonban a megjelentek értetlenül fogadják, hiányérzetük van – méltán, és sokan sértve érzik magukat.

Ezt a megoldást nem választanám. Nem szeretnék tiszteletlen lenni felkérőmmel Tóth József, Füles mesterrel szemben, mert Őt sok minden miatt tisztelem és három hanglemezem borítójának tervezőjeként pedig hálával is tartozom neki.

A második csoportot úgy jellemezhetem, mint az imént említett megnyitó - típusnak pontosan az ellenkezőjét. Ebben az esetben az előadó élete fő műveként kezeli a rá bízott feladatot, mely próbára teszi a hallgatóság – szószerinti – állóképességét, mert a szöveg maratoni hosszúságú, az ülőhelyek száma pedig általában kevés. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az idő előre haladtával nő a figyelmetlenség és ezzel egyenes arányban az alapzaj is. Így az előadás azon része, melyből maga a művész is megtudná végre, hogy milyen sugallatok hatására készítette művét és mi az eszmei mondanivalója az elkészült alkotásoknak, az már az érthetetlenség és érdektelenség homályába vész.

Jól drukkoltak. Bár itt az ülőhelyek számával nem lenne gond, ezt a megoldást még sem választom.

Ne higgyék azonban, hogy jó megnyitót még nem hallottam. Sőt! Valószínű, hogy ezek voltak többségben. Ekkor jól érzékelhető a harmónia a bemutatandó anyag és az elhangzó szöveg között. Az utcáról beesett érdeklődő számára is érthető, de a szakma is talál benne érdekes megközelítéseket és informatív utalásokat. És még valami. Figyelembe veszi és jó arányérzékkel egyensúlyt teremt a jelenlevők művészetek iránti éhsége és a büféasztalról szállingózó illatok ingerelte emberi gyöngeség között.

Nos, ez az ideális feladatmegoldás vonzó, sőt valószínűleg ezt kellene követnem. De ez sem fog menni. Sok mindennel indokolhatnám ezt, de csak a végeredményt mondom. Ehhez nem vagyok elég felkészült. Trombitásként viszont az vagyok és mint ilyen, más lesz ez a megnyitó, mint az eddig felsoroltak. Tehát - „megnyitás másként”.

Már sokszor megesett pályafutásom során, hogy nyilvánosan Rádióban, TV-ben nyilatkoznom kellett. Ilyenkor ¬- bár nem kérték – szinte mindig magammal vittem a hangszeremet. Megnyugtatott a jelenléte és ha úgy adódott, meg is szólaltattam. Ennek általában örültek a riporterek is, mert így a már jó előre előkészített kérdések közül a leggyöngébbeket a hozzájuk tartozó esetlen válaszokkal együtt - a műsoridő szorítása miatt ki lehetett hagyni. Így vagyok ezzel most is. Ki szeretném hagyni az esetlen mondatokat és itt van a hangszerem is. Készenléti állapotban, csőre töltve. Azért mondom így, mert a trombita most a szimbolikus színpadi puska szerepét tölti be, amely ha színen van, el kell hogy dördüljön. Nem tudom öröm – e ez Önöknek, de ez a fegyver többlövetű. Mindjárt ki is próbálom, de ne fogják be a fülüket mert a dördülés is szimbolikus.

Nagyon ide kívánkozik Muszorszkij - Ravel „Egy kiállítás képei” című műve, melynek bevezető tételében, a „Promenádban” egy szál trombita hangja hívja sétára a kiállításra érkezőket.
Kérem kövessenek.



Megérkeztünk – végre.


E kiállítás Füles mester ötlete volt. Itt a Gaál Imre Galériában fogalmazódott meg benne. A „Tehéntúró és testvérei” címmel tartott vetített képes előadást melyhez korai reklámplakátjai adták az apropót. Az előadás kezdete előtt, hangulatos zongorajátékával szórakoztatta a gyülekező vendégeket. Nem volt előtte kotta. Nem is ismeri. Ezt Ő maga mondta, ám játékát hallva nem igen hihetem. De akár hogy is van, sokkal jobb ez így, mintha ismerné a kottát de nem tudna zongorázni. Szóval játék közben kotta helyett a zongorát olvasgatta. BECHSTEIN. Ez volt – ez van – ráírva. Erről eszébe jutott, hogy ez a hangszergyár támogatta Lisztet évente egy- egy zongorával. Meg az is eszébe jutott, hogy Liszt év van. 200 éve született Doborjánban. Továbbá adva van lehetőségként ez a szép kiállító terem. Mindezen tudásokat puzzle – ként összerakva kijött, hogy: fotókiállítás Erzsébeten, a Gaál Imre Galériában. Megkeresett művészeket, akiktől azt kérte, hogy ízlésük és szakterületük szerint – megkötések nélkül – készítsenek fotókat a zongoráról, melyeket e kiállításon bemutatni óhajtanak. És itt belép a történetbe a játékosság is mely Füles mester egész életét végig kíséri. Nem akárkiket kért fel (és itt ne minőségi kiválasztásra gondoljanak, az evidencia) hanem azon szerencséseket, akiknek neveik kezdőbetűit összeolvasva kiadják Liszt Ferenc nevét (minő szerencse, „T ” betű is van benne, így saját magát is felkérhette.) A kiállító művészek nevei elhangzottak már, de megismétlem – Liszt Ferenc sorrendbe – ezúttal keresztnevek nélkül.

LEHOTKA
IZÁPI
SZENTIVÁNI
TÓTH

FARAGÓ
EIFERT
RÓZSA
EIFERT
NAGY
CHOCHOL

Úgy gondolom, Lisztről beszélve már éppen itt van az ideje egy zenei illusztrációnak. Ő nagyon szerette a trombitát, sűrűn és hatásosan foglalkoztatta is zenekari darabjaiban, de igazi szólódarabot nem írt. Ám mégsem vagyok gondban emiatt, nem úgy mint 1995-ben mikor is Jancsó Miklós felkért, hogy a Költészet Napja alkalmából a Budapest Sportcsarnokban az általa rendezett nagyszabású ünnepségen játsszam egy szólót. Akkor sokat hezitáltam. Végül Liszt: „Tasso” című szimfonikus költeményéből választottam egy heroikus részletet, melyben a trombita viszi a prímet. Torquato Tasso a XVI. századi Itália Európa hírű nemzeti költője volt, ezért jól odaillett. Most pedig, mert Liszt írta, így jól ideillik.


Nem kritikaként de megjegyezném, hogy az olasz témájú műhöz Liszt – hallhatták - meglehetősen veretes, magyar gyökerű témát választott.

Visszatérve a kiállított képekre, ahogy a meghívón is olvashattuk, egy variáció sorozatot látunk. A téma itt hever a parketten némán, méltóságteljesen, a variációk pedig ott sorakoznak a falakon fegyelmezetten, talányosan. Magas színvonalú, ám nagyon különböző megfogalmazások. Vannak, akik a hangszer testéből indulnak ki, de az átlag szemlélő számára észrevehetetlen „belső szerveket” favorizálják. Mások pedig a láthatatlant, a hangszer lelkét keresik és varázsolják elénk. Így a variációk egyike – másika már nem könnyen vezethető vissza magára a témára. Ám így van ez más területeken is, ahol a variációs forma jelen van Például a zenében és ha kicsit elvonatkoztatunk a köznapi életben is. Mindkettőre szeretnék egy-egy példát mutatni.

Kezdem az utóbbival. Hétköznapi életkép valahol, valamikor. A téma mindig egyszerű, ez esetben is. A párttitkárt megharapja egy csacsi-szamár. Innen indul a hírvariáció. Pár házzal odébb már úgy tudják, hogy a párttitkárt megharapta a csacsi-szamár, de teljesen érthetetlen, mert meg volt kötve. A következőben már bizonytalanok abban, hogy ki volt megkötve és ki kit harapott meg. A harmadik variációban már tudni vélik, hogy a párttitkár volt megkötve és a csacsi-szamár csak kioldozni akarta, s mert ebben nem volt nagy gyakorlata, kicsit megharapdálta. A következő helyen már fölmerült a kérdés, vajon ki köthette meg a párttitkárt? – hála istennek! És így fokozódik ez …. a falu végéig.

Ezt most nem folytatom, mert amíg írtam és vissza – vissza olvastam, két dologra jöttem rá. Egyrészt hogy amit eddig hétköznapi variációként kezeltem az nem más, mint a pletyka - latinul. Másrészt pedig – és ezt most a „szkeptikusoknak” üzenem – hogy igenis volt rendszerváltás 1989-ben. Ugyanis „A” párttitkár csak a 22 évvel ezelőtti időkben haraphatott, igaz akkor nagyot. Manapság már csak „egy” párttitkár haraphat – lehet kisebbet - de ennek esélye legalább hatszoros.

Én jeleztem Önöknek, hogy más lesz ez a megnyitó, de hogy ennyire, azt én magam sem gondoltam volna.

De most, hogy a névelők segítségével sikerült helyreraknom a történelmet, jöjjön végre a megígért zenei példám. Georg Friedrich Handel „Aria, változatokkal” című csemballóra írt darabjából elsőként a témát játszom el :

J Á T É K (Handel téma)
Most az 1. variáció következik melyben még könnyen felismerhető a téma
J Á T É K (Handel 1. variáció)

Most pedig rögtön az ötödik, a faluvégi variációt játszom el, amire a csacsi-szamarasban már nem volt szavam. Itt már csak a harmónia azonosság emlékeztet a témára

J Á T É K (Handel 5. variáció)

Visszatérve a képekre azt kell mondjam, hogy hiányérzetem van. Ezt nem negatív megjegyzésnek szántam. Sőt. Éppen ezek a kitűnő képek keltettek kíváncsiságot továbbiak iránt. Ám tudom, hogy ennek egyszerű, prózai akadája van. A mesternek rövid a neve. Liszt Ferenc. Bezzeg ha Nyikoláj Andrejevics Rimszkij Korszakov orosz zeneszerző jutott volna eszébe Füles Mesternek e kiállítás kapcsán – akinek nem mellesleg Liszt volt a példaképe akkor a teljes MAOE fotóművész tagozatot felkérhette volna…. Eddig a feltételes mód. Ám ha már szóba hoztam az orosz mestert, megemlítem – és ez a zsákból kibújt szög tipikus esete, hogy Ő írta a rendkívül virtuóz „ Dongó” című darabot csellóra, amit én elég jól tudok és most – utolsó durranásként - el szeretném játszani Önöknek – trombitán.



Az én olvasatomban ez a dongó a túlhajszoltságtól, de inkább az ablaküveggel való váratlan találkozás következtében nagyot koppan, aztán elhallgat.

Hát így teszek most én is. Elhallgatok, ám ha lehet, koppanás nélkül.

Köszönöm hogy meghallgattak.





Dozvald János beszámolója a megnyitóról.

2011. október 26., szerda

LISZT200 / KIÁLLÍTÁS MEGHÍVÓ


2011. október 21., péntek

TAGFELVÉTEL 2011

2011-es tagfelvételünk jelentkezési lapjainak beadási határideje október 24-én hétfőn lejár!

Részletek még ITT megtalálhatók!

2011. október 16., vasárnap

MARKOVICS FERENC HETVENÖT + 5 ? / Mai Manó Ház

Fotók: Eifert János
 Idézetek Dozvald János -  D-Vektor megnyitó beszédéből:

Markovics Feri meghívott magához Csillaghegyre, s jóféle villányi vörös bor mellett mesélte, míly régóta tűnődik már, ki nyissa meg kiállítását, ám akárhogy rendezi át meg át a jelöltek érdemi gúláját, annak mindig én vagyok a csúcsán.

Meglepett. Feltehetően abból indult ki, hogy ambícióink palettáján csacska hasonlóságok mutatkoznak, például, hogy egyenlő mértékben szeretünk fényképezni és írni. Ám megvallom, a magam részéről sajnálattal tapasztalom, hogy a különbségek sokkal inkább dominálnak, mert ő egy közszeretetnek örvendő, szelíd, de tántoríthatatlan vélekedésű ember, kiváló kapcsolatteremtő, jól anekdotázó értelmiségi, kellő memóriával és óriási intellektuális tartalékkal. Úgy érzem, ezek nagyon meghatározóak boldogulása tekintetében. Hozzávetőleg jó korban született. Karakterének kedveznek a békeidők, s jóval kevésbé a forradalmak, viszályok és megosztó helyzetek. A magyar fotográfia alighanem legszelídebb figurája, bár titulálták már szürke vehemenciásnak is. Számomra abban, ahogy azzal a mindig kissé félrecsapott szelíd mosolyával közelít, van valami papos.
Én pedig mindezeknek pont az ellenkezője vagyok. Ráadásul szerteágazóan tudatlan. Sosem firtattam túlzottan azt sem, ki kicsoda.
Megvallom, korábban Markovics Ferencről is mindössze annyi vizuális képzetem volt, hogy egy viszonylag idős ember ül viszonylag elsötétített, világtól távoli dolgozó szobájában egy ormótlan íróasztal mellett, ott piszmog elképesztő akkurátusan és hatékonyan. Vagy van felesége vagy nincs, és a lába előtt hever egy kutya.
Beszélgetésünk idején vázlatos önállósággal vagy végleges kivitelben megvolt már az akkor még csak félig kész kiállítás néhány extra darabja, ezek itt. Megmutatta őket, és egy kivételével afféle kedves aggkori szamárságként ötlöttek szemembe. Hogy később aztán mégsem mondtam nemet, azért történt, mert borozgatásunk közepette hirtelen megvillant annak lehetősége, hogy Karinthy példázatához hasonlóan, magamra vállalva az illő méltatás keserves légtornászi mutatványát, végül én is elhegedülhessek itt egy lelkem mélyén dédelgetett kis melódiát.
Ábrándokban, eszményekben és eredményekben gazdag 75 évét ezzel a válogatással fémjelzi Markovics Ferenc. Beszorította életművét a szűkös hetvenötbe. Mennyi nagyszerű kép maradt ki így!
A kiállítása címébe épített + 5 ? nyilván több irányban célzatos. Egyrészt: "Egész életemben fotográfus voltam. Most, háromnegyed százkor, kérdem, szabad már kicsit mást is játszanom?"
Másrészt olyan ez, mintha a 75 éves Markovics e plusz öt kérdőjellel élete közelítő végkimenetelére célozgatna.

De hát Uram! 75 év, már ez is valami, amikor Jancsó most volt 90?

Nem hiszem én, hogy Markovics Ferenc lezárna bármit is. Érdemei azonban, tény, aggastyánnak sem válnának szégyenére. Több érdekes alkotói motiváció, na és számtalan sztori jellemzi fotográfusi pályafutását. Erről nagyon olvasmányosan ír RögzítőShow címmel most megjelent könyvében, ami a Manó Könyvesboltban megvásárolható.
Én említeném a szerencsét is, mert amikor éveinek száma besodorta őt 1956-ban a honvédség karjaiba, sorköteles éveit - nagyjából annak köszönhetően, hogy nem csak morzézni, de fotózni is tudott - újságíróként tudhatta le, és utána is - lépésről lépésre rangfokozódva - hosszan maradt még a honvédségi képes hetilap szolgálatában.
Csaknem húsz évig volt filmgyári standfotós. Odakerülni, ebben is volt némi szerencse, ám az, hogy ilyen hosszan maradhatott, csakis erényeinek köszönhető: invenciózus, értelmes és fáradhatatlan fotográfiai jelenlétének.
Markovics eme húsz évének érdemi része nem is standfotó, persze. A filmvilág befogadta és megszerette. Sokszínű, sokgyökerű kulturális aurában pompázó tématerület ez. Színészek, filmművészek, nagy karakterek. Szinte mindegyik itt látható portrén átüt a fotográfus iránti bizalom, és Markovics finoman hangolt formai leleményei. Képszerkesztési fegyelme, a fénnyel jól kiemelt arcok, és persze a lankadatlan figyelem nagy fogásai.
És akkor most jön nekünk itt ezzel a csacska plusz öttel.
Mindig jókat mosolygok, amikor a Fényképtár sorozatban publikált ifjúkori portrén megpillantom azt az önmaga fontosságát rezignált tekintettel hirdető ifjút, aki Olimpia Sonnar objektívjét enyhén dölyfösen emeli arca elé, így néz önnön intellektuális jövője felé.
Valószínűleg ő is mosolyog már ezen. Korosodván, mintha maga Markovics Feri hagyna becsvágya palástján egy aprócska rést, amin átkukkantva vele együtt mosolyoghatunk tágas szellemi territóriumához véltig ragaszkodó, ám dehogy is dölyfös, inkább nagyon is szelíd habitusán.

A legnagyobb lelkesedéssel szólhatok itt éveken át tartó, saját motivációjából kikerekedett missziójáról, amiről a kisteremben számol be jó néhány képpel. Belső motívumtól indíttatva fotósorozatot készített a gyermekparalízis legsúlyosabb élő áldozatairól, a légzésbénultakról, akikre civilizációsan enerválódott tudattal hajlamosak vagyunk viszolyogva tekinteni, holott, mint Markovics fotográfusi tette elénk tárja, szellemileg teljes értékű emberek. Markovics A Baba utcai ház címmel könyvet is megjelentetett, melyben a lélegeztető géphez kötött fiatalok életéről, sőt, helyenként meglepő boldogulásáról dokumentál - mondhatom, elképesztő - epizódokat, sejtetve, sőt, soraiban tudatva, hogy mindezt megfényképezni csakis azért volt lehetséges, mert őt - különleges kommunikációs tapintatának köszönhetően - e megkérdőjelezett sorsú kis közösség bizalommal befogadta.
Érdemes e képek kapcsán észrevenni, hogy lám, a formákra oly érzékeny markovicsi fotográfiában a forma csak addig játszik szembeötlő szerepet, amíg nem válik önösen tolakodóvá.
Markovics Ferenc életműve sokféle ambíció hozama. Külön, tágas fejezetnek ígérkezik a majdani összesben jazz iránti vonzalmának bő termése.
Húsz év a filmszakmában. Évekig volt a Film Színház Muzsika művészeti- és képszerkesztője. És e profi pályával háta mögött micsoda szerény örömmel sorolja visszaemlékezéseiben plakettjeit, azt a több mint félszáz trófeát, amit különféle hazai és nemzetközi kiállításokon érdemelt ki!
Egész életútján nyomot hagyott indíttatása, talán a szerencse is megint, hogy már diákként a kiváló ceglédi fotográfus, Tóth István figyelte első sötétkamrás próbálkozásait, hogy nemes erkölcsi indíttatást kapott a valóság fotográfiailag emelkedett megközelítéséhez.
Olyan érzelmileg tiszta, atavisztikus elkötelezettségből fakadó érdeklődés ez, melyet az ember felfedez újra és újra, s melytől távol esik a közöny, a cinizmus, a depresszió, a szarkazmus, a deheroizálás vagy akár az üres meghökkentés is.

Mi, fotográfusok tudjuk, hogy Markovics fotográfiának szentelt életútján kiemelkedő állomás, amikor a fotóművészeti szövetségünk tagjait és ezzel múltját is egészen a kezdetekig felkutatta, s a ma már Markovics bibliaként emlegetett vaskos művét letette a magyar fotókultúra asztalára.

Na de még mindig nem tértem rá, miért vállaltam el ezt a megnyitóbeszédet.
Akkor most tehát elő a hegedűvel!

A nagyöblű pohárban már fogyóban volt a bor, s a megtisztelő felkérésre éppen végső nemet készültem mondani, amikor ez a Feri, ez a csendes nagy stratéga elém emelt egy képet a fal mellől, ami eddig csak a hátát mutatta, és lábam gyökeret vert a borospohárba. ( Az említett kép fent középen látható - a szerk. )

1974-ben egy úton lévő filmstáb két tagja, egy ifjú táncos, Angelus Iván és egy ifjú színésznő, Papadimitriu Athina véletlenszerűen egymás mellett ülve várakozik az autóbuszra. Velük szemben figyelő szemekkel Markovics Feri, a standfotós, akinek perpetum mobilis képzeletében hirtelen megvillan - valami.
Kéri ezt a két fiatalt, hogy nem csinálnának-e kedvéért így meg úgy. Hát persze, a bizalom teljes. A lány derékig érő hajzuhatagát Markovics kettéválasztja és a fiú nyaka köré teríti.
A kép - Férfi és nő, e semmitmondó címmel - az egyik leg, amit Markovicstól valaha is láttam. Nem a valóság szakmailag figyelmes, jól megközelített lefényképezéséről van itt szó, hanem a különösre való ráérzésről, ami így-úgy Markovics számos munkáján tettenérhető.

Biztos vagyok benne, hogy én itt most Markovics Ferenc barátom nevében is kiáltom mindenkinek, hogy az élet, hál' istennek, nem habostorta. Az élet egy sokkal nemesebb valami. Nem születünk lényegi tudással, csak különleges fogékonyságunknak köszönhetően, küzdelmek és kudarcok közepette rátalálunk erre-arra, ami a létezésünk titokzatos lényegéből sejlik elő. Születéssel szerzett ritka adottság ez, a szocializáció legfeljebb ronthat rajta, mint ahogy ront is - ezt kell sajnálattal mondanom.
Angelus Iván ezen az első változaton tökéletesen frontálisan fordul szembe velünk, és bizonyára ettől (is) hat úgy, ahogyan hat hófehéren világító, bénítóan nyílt, már-már könyörtelen tekintete. Ez a különösségben fogant kép valamiféle atavisztikusan egymásba gabalyodott küldetésről beszél férfi és nő viszonyában. Athína a női szépség eszményeként lebeg, az Iván szeméből ránk szikrázó értelem előbbrevalóságát egyszerre megengedve és tagadva. Egy másik szférából omlik oda, látható, hogy nem érvényes rá az Ivánt látóterünkben tartó gravitáció.
Több van itt persze, mint alkotói céltudatosság. Ha történetesen én ülök ott akkor, hetvennégyben Athina mellett, én nem tudtam volna Markovics lencséjébe így belenézni. Markovics Ferinek isteni szerencséje volt, ami bizonyára kijárt neki.
Férfinak és nőnek eme pompás párosa kozmikus messzeségekből sodor ide lényegeket. Az élet egy villanás, ami ellen Angelus Iván sem tehet.
A jelenlévők látják, hogy Markovics Ferenc harminchét év után felkereste képe modelljeit, hogy parafrazeálja azt a hajdani kompozíciót.
Az 1974-es képhez méltó vállalkozás ez, bár a maga nemében egész más okból lenyűgöző.
Egyrészt örömteli viszontlátni ugyanabban a kompozícióban azt a két embert. És lenyűgöző ama felfedezés okán is, hogy lám, Iván szemében már nincs ott, valószínűleg az élet rendje szerint nincs ott már az a hajdan káprázatosan ránk villanó fény, s Athína is elveszítette ősi, ám megtarthatatlan jussát, egyetlen ívű édesded vonallal leírni tudni önmagát. Harminchét év elteltével mosolyogva néz szemünkbe, úgy, mintha csevegő tekintetével ő remélhetne kárpótolni bennünket az idő hozta veszteségekért.
Ám az már lehetetlen.
Mégis, ez a markovicsi visszatérés, éppen összetettségében tényként tár elénk valami képtelenségnek látszó dolgot: hogy a tehetséggel alkotó ember képes maradandóvá tenni fontos, ám múlandó pillanatokat. Az angelusi életvillanás, mely meglehet szikrányi semminél is kevesebb a kozmikus teremtő szemében, Markovics Feri képén remélhetőleg civilizációnk végéig világolni fog, s e kép különössége megborzongat - na persze, ha akad majd még, akinek lelke fogékony ilyesmire.

Vagyis - végzetül - az egyetlen igazi dolog, amiért művésznek lenni érdemes, hogy a különösség formai csodája felgyújtsa néha alkotók, nézők - mindannyiunk képzeletét.

Ha a kiállítás még ettől sem nyílt meg, akkor megnyitom.

A kiállítás meghívója

Herbst Rudolf képei a megnyitóról

2011. október 7., péntek

GRATULÁLUNK!

Molnár István Géza kollégánkat a Fotóművészeti Nívódíj után 2011. augusztus 20-án fotográfusi tevékenységéért 
Eger MJ. Város Pro Kultura Agriae kitüntetésben részesítették.
Gratulálunk!


 


A Szép Magyar Könyv 2010 versenyen
a Pharma Press Nyomda és Kiadó Gaál György - Gránitz Miklós
Örök Házsongárd 1-2. cmű könyvével
Orbán Viktor miniszterelnöki különdíját nyerte.
Gratulálunk!

2011. október 5., szerda

TAGFELVÉTEL 2011

A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének ( MAOE ) Fotóművészeti Tagozata tagfelvételt hirdet a 2011-es évre.


Az érdeklődők az egyesület és a tagozat munkájáról a FÉNYEZRED blog aloldalain illetve a MAOE hivatalos honlapján tájékozódhatnak.

Várjuk olyan elhivatott alkotók jelentkezését, akiket vonz a szakmai közösségi élet,
s abban aktívan részt is tudnak vállalni.

A jelentkezéseket folyamatosan fogadja Laczkó Ibolya tagozati titkár ( postán avagy személyesen).

Levelezési cím :
Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, Fotóművészeti Tagozat
1406 Budapest, Pf. 26.

Személyesen:
1146 Budapest, Olof Palme sétány 1. Tel : 06-1/331-9304

Beadandó dokumentumok :
felvételi kérvény, szakmai önéletrajz, szakmai ajánlás, kitöltött jelentkezési lap

Jelentkezési lap innen letölthető

Felmerülő kérdéseikre Laczkó Ibolya tagozati titkárunktól kaphatnak választ a 331-9304 telefonszámon.

A jelentkezési lap leadásának végső határideje: 2011. október 24.

A további teendőkről a jelentkezők ezt követően postán kapnak értesítést.

2011. szeptember 7., szerda

GYÁSZHÍR

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy

Dubovszky Gábor
kollégánk

2011. augusztus 27-én, életének 59. évében

elhunyt.


Búcsúztatása és a temetés időpontja:  2011. szeptember 21. 9 óra Farkasréti temető,
(Hóvirág u.-i ravatalózó)

2011. szeptember 3., szombat

Visszapillantás - KELETI ÉVA retrospektív kiállítása / Budapest Galéria

(Keleti Éva Visszapillantás című kiállítását eredtileg MGP, azaz Molnár Gál Péter színikritikus nyitotta volna meg.De mivel már akkor sem érezte magát jól, úgy tervezte a megnyitó szövegét másvalaki olvassa fel.Az írás elkészült, s egy hét műlva MGP elhunyt.)


Molnár Gál Péter Keleti Éváról


Keleti Éva Visszapillantás című kiállítását eredetileg MGP azaz Molnár Gál Péter újságíró, színikritikus és színháztörténész nyitotta volna meg. De mivel már akkor sem érezte magát jól, úgy tervezte, a megnyitó szövegét majd másvalaki olvassa fel. Az írás elkészült, és egy hét múlva MGP halott volt. Keleti Éva Visszapillantás című retrospektív fotókiállítása a Budapest Galériában augusztus 25-én nyílt meg, MGP szövegét alant olvashatják.

A teljes objektivitáshoz nagyon tehetségtelennek kell lenni. Aki objektivitásra tör, annak nem kell tudni írni, vagy fotózni. A művészi élmény oly hígan fut keresztül szervezetén, mint a ... higany. Érintetlen marad a közvetítő. Keleti Éva kezében tartott objektívvel szubjektív fényképeket készített színházi előadásokról. Amikor szeméhez emelte felvevőgépét, már előítéletekkel felszerelkezett volt, hiszen felkészült a színdarabból: elolvasta odahaza szövegét.

Nem fényképezte végig az előadásokat. Csak drámai csomópontoknál, érzelmi csúcsoknál exponált. Nem előre megfontoltan. Ösztönből. Ráérzésből. Kiemelte a színészi játék - számára - legfontosabb pillanatát. Összefoglalta a részben az egészet. Ez önkényes elem. Öt állóképéből mégis átélhetővé teszi a teljes előadást. A kiragadott részekben ott lélegzik az előadás bonyolult szövődménye.

Vizuális kritikusként ismerteti az előadást a saját szemszögéből. A színház sajátossága, hogy másik néző másként látja ugyanazt.

Fotói színháztörténeti dokumentumok. Az ötvenes évek színházától a múlt század végéig képíró krónikása színháztörténetünknek. Képei figyelmes böngészői számára nemcsak azokról a produkciókról vallanak, amiket megörökített, kritikai véleményt közöl azokról az előadásokról is, amelyeknél nem exponált egyszer sem.

Hogy objektíven át mutatott előadás-mozzanatai mennyire szubjektívek, arra csattanós példa Arthur Miller: Az ügynök halála felvétele, Timár József szüszifoszként, két, mintákkal teli bőröndöt hurcoló alakja. Közhelyszerűn él a közemlékezetben a végeérhetetlen nehézséggel küzdő Timárnak egész élet súlya alatt görnyedő kivérzett erejű teste. A Nemzeti Színház előtti park panoptikum gyűjteményében Párkányi Raab Péter szoborrá tolmácsolta Keleti Éva fotóját. Keleti összesűrítette a rövid-árú ügynök szenvedéstörténetét. Holott az előadásban a színész egyszer sem jelent meg a súlyos bőröndökkel kezében. Timár vitathatatlanul egyike volt az elmúlt század magyar színész-nagyjainak. Minden szerepében megkarcolhatatlan remeket alkotott. Kivéve Willy Lomant, az ügynököt. Utolsó stádiumában lévő rákbetegként játszotta estéről-estére. A színfalak mögött orvos várta ápolószemélyzettel. A nézők zöme tudta ezt, és megsiratta a nyíltszíni halálmenetet. Könnyeken át nehéz tárgyilagosan megítélni a színész teljesítményét.

Fennmaradt a megható mese a halálba játékosan menetelő színészről. Keleti felvétele csak megerősítette a közvéleményt. Fényképével alaposan belenyúlt a színháztörténetbe. Az utókor úgy látja Timárt, amilyennek Keleti Éva látta, vagy elképzelte. Fotója színházi emlékmű. Erősebben, mint a fényképet mímelő szobor.

Előadásokról készített felvételei klasszikusan megkomponáltak, holott többségük nem a próba végén beállított képek. Menet közben készültek el. A még ki nem hűlt színészi kapcsolatok forróságának lenyomatai. Színpadi valóságot lélegeznek.

Nemcsak az eladók egymás közötti kapcsolatát rögzítették, de fellelhető képein a függönyök és asztalterítők bojtjai, a jelmezek anyagának redőzete. Kordokumentumok. Érdekes, hogy színházi fotós működésének húsz éve vetett véget. Életének az a korszaka, amikor már túlontúl megterhelő lett súlyos apparátusokkal fürkészen végigácsorogni színielőadásokat, egybeesett azzal a színháztörténeti váltókorszakkal, amikor véget ért az aprólékos valóságutánzás a színpadon. Nagyobb, összefogottabb, kevésbé részletező előadások sorjáztak. Egyszersmind Keleti kedves, nagy színészei is kihaltak a színpadokról.

Az új színháztörténetet már nem az ő fényképezőgépe írta.

Negyven év magyar színháztörténete azonban Keleti Éva szubjektumával objektiváltan hagyományozódik az utókorra.

M.G.P

Forrás és a teljes cikk : Népszava online

A kiállítással kapcsolatos egyéb megjelenések:

Szóvirágok Keleti Évának
MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztályának Blogján
Fotók  a megnyitóról - Herbst Rudolf

CIKK / MAGYAR NEMZET

ÜTKÖZŐ / KOSSUTH RÁDIÓ

12 : 30 Ütköző - Vita a MAOE helyzetéről

Az augusztus 29-i  adás az archívumban. Lejátszáshoz kattintson az időpontra.

2011. augusztus 23., kedd

MEGHÍVÓ



„MIÉNK ITT A TÉR” – Újpesti Városnapok


Ahogy fotóművészek látták…

Az újpestiek legnagyobb közös ünnepe minden évben a nyár végén megrendezésre kerülő Városnapok. A majd háromnapos rendezvény sorozat kicsiket és nagyokat, minden korosztályt egy helyre hív, ünnepelni együtt a várost ahol élnek, az embereket, akiket ha nem is ismernek, akkor is a szomszédjaiknak tekintenek.

A több mint két évtizedes hagyomány mára megtalálta végleges és méltó helyszínét, a megújított Szent István téren. A Városnapok rendezésében részt vállaló Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Ház vezetése úgy gondolta, hogy az első alkalmat méltó módon szeretné dokumentálni a fotográfia eszközeivel. Addigra már kialakult az együttműködés az intézmény és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének Fotóművészeti Tagozata között. Kézen fekvő vált az ötlet kapcsán a Tagozat felajánlása a képi megvalósításra. Az öt kiválasztott művésztől nem azt kérték, hogy riportszerűen rögzítsék az eseményeket, hanem hogy elmélyedve az emberi közegben, keressék azokat a kapcsokat, amelyek a résztvevőket nemcsak a városhoz, hanem egymáshoz is kötik.

Ennél szebb feladat nem létezhet fotográfus számára. Mindannyian azt mondhatjuk, ha talán nem is sikerült ez a legteljesebb valójában, de a tőlünk telhető legnagyobb odaadással igyekeztünk úgy részévé válni az eseményeknek, hogy a lehető legtöbb emberi képen keresztül mutathassuk meg az újpestieknek magukat, és önmagunkat, mi hogyan látjuk Őket, s ünnepüket.

Három napra mi is újpestiekké válhattunk, és ezt nemcsak a rendezőknek köszönhetjük, hanem mindenkinek, aki ott volt a téren.

Ez az év a családé, annak reményében mutatjuk meg a látogatóknak képeinket, hogy a saját családjaik kötődése mellett találják meg azt a Nagy Családot is, amit Újpestnek neveztek el, immár több, mit 100 éve.

Herbst Rudolf, Hupján Attila, S.Faragó Gyöngyi, Siklós Péter, Vajda János

http://ugyih.hu/house/images/map.jpg



2011. június 24., péntek

MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA



Fotótagozatunk kiállítása Veszprémben a Múzeumok Éjszakáján
A tégla dícsérete: fotókon a vásárhelyi téglaépítészet
Megnyitó : 17 óra Dubniczay-palota Magtár


Közlemény


Örömmel értesítjük Önöket, hogy a MAOE Elnöksége saját soraiból a lemondott elnök helyére, egyhangú szavazással, tartózkodás nélkül Aknay János Kossuth-díjas festőművészt választotta. Az Egyesület alelnökei: Chochol Károly (Fotóművészeti Tagozat), Füzi László (Irodalmi Tagozat), Gémesi Géza (Zeneművészeti Tagozat), Pannonhalmi Zsuzsa (Iparművészeti Tagozat), Sárkány Győző (Képzőművészeti Tagozat).

Az új elnökség Aknay János elnök vezetésével megkezdte a tárgyalásokat a kulturális kormányzattal, valamint a megszűnt Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány utódszervezetével a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.-vel. Szándékaink szerint megújítjuk a kapcsolatunkat a társszervezetekkel.

A MAOE jelenlegi vezetőségének elsődleges célja az, hogy a lehetőségek tudomásulvételével új szervezetet hozzon létre kisebb, ám a feladatok elvégzésére alkalmas létszámmal. Tagságunkban, a kulturális vezetésben és a társadalomban is tudatosítani szeretnénk, hogy egyesületünk életében valóban lényegi változásokat hozó időszak kezdődik el. Természetesen fontos feladatunknak tartjuk annak tudatosítását is, hogy a Magyar Alkotóművészek Egyesülete az élethivatásszerűen alkotó művészek szervezete.

Budapest, 2011. május 31.


a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének

Elnöksége

2011. május 3., kedd

KÖZLEMÉNY

A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének Elnöksége 2011. május 3-i ülésén megköszönte Bauer István Elnök eddigi tevékenységét, és tisztségéről a mai napon az Elnök lemondott.


Az Egyesület működését ideiglenes jelleggel alelnökök irányítják.

2011. május 1., vasárnap

TRIPONT FOTÓ FESZTIVÁL


Még egy héten át sok előadás és szakmai bemutató vár mindenkit a TRIPONT által megrendezett ingyenes tavaszi Fotó Fesztiválon!

Jövő heti programjaik


Hétfő

02. Május 16:00 - 17:00 Máté Gábor - Különleges fotográfiai specifikumok
18:30 - 20:00 Kudász Gábor Arion - Eldózerolt Édenkert

Kedd

03. Május 15:00 - 17:00 Lukács Dávid - A hatvanezred pillanat élvezete - A világ leggyorsabb stúdió vakuja bevetésen
18:30 - 20:00 Szatmári Gergely

Szerda

04. Május 13:00 - 14:30 Redl Nagy Zoltán - Klisé helyett stílus: Esküvői fotó más szemmel (Pillanart) - megtelt
16:00 - 17:30 Redl Nagy Zoltán - Klisé helyett stílus: Esküvői fotó más szemmel (Pillanart)- megtelt

18:30 - 20:00 Benkő Imre - Dokumentarista fotográfia a digitális képvilágban

Csütörtök

05. Május 15:00 - 17:00 Hollay Lóránt - Megmozdult a világ: Videó a DSLR gépeddel
18:30 - 20:00 Balla Vivienne - Új generáció a világ színpadán (és az Iphone-on)

Péntek

06. Május 12:00 - 15:00 Villányi Csaba szakmai bemutató
15:00 - 17:00 Varga Lajos - Zsonglőrködés zsebvakuval (DSLR ABC mintaóra)bemutatók
18:30 - 20:00 Viszlay Márk - Divatfotózás- megtelt

Szombat

07. Május 17:00 - 23:59 Szülinapi Majális - VÁRUNK MINDENKIT!
A majális programja részletesen ITT !

Ünnepeljünk együtt a Fesztivál záró buliján, a Majálison Május 7-én szombaton.
Egész nap számtalan programmal várnak (természetesen a fotózás témakörében) Téged és a családodat, barátaidat is.

2011. április 13., szerda

MEGHÍVÓ / A TÉGLA DÍCSÉRETE

2011. április 8., péntek

TOVÁBBI TÁRGYALÁSOK

További tárgyalások


Kedden Dr. Gál András Levente államtitkár úr tájékoztatta a Magyar Alkokotóművészek Országos Egyesületét és a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány kuratóriumát a kormányzatnak a közalapítvánnyal és az abban lévő vagyon további sorsával kapcsolatos döntésről.

Az államtitkár úr nyilatkozata szerint a vagyon egyben marad és egy non-profit gazdasági társaságban továbbra is az eredeti célokat fogja szolgálni.

A MAOE további egyeztetéseket kezdeményezett annak érdekében, hogy a vagyon továbbra is rendeltetésének megfelelően működhessen, az alkotóházi beutalások, a műterem lakások/műtermek kiutalása változatlan rendben történjen, az Egyesületnek ezzel kapcsolatban a jelenlegi MAK alapító okiratban rögzített részvételi joga megmaradhasson.

2011. április 7., csütörtök

PREMIER KIÁLLÍTÁS / MEGNYÍLT!

2011. április 3., vasárnap

KÖNYVBEMUTATÓ / MAI MANÓ HÁZ

Fotók : Herbst Rudolf





2011. április 2., szombat

FOTÓ HÁTORSZÁG JELES KATONÁI / Könyvbemutató


FOTÓ HÁTORSZÁG JELES KATONÁI címmel, a HUNGART és a MAOE támogatásával
s három fotóművész ( Kresz Albert, Markovics Ferenc, Tóth József ) közreműködésével
könyv jelent meg
a fotós szakma hátterét alkotó és segítő kollégákról.

"A fényképezés csapatmunka.Természetesen vannak olyan fotográfusok, akiknek szent meggyőződése, hogy egyedül is megy. A költő szavaival: "Egyedül nem megy!" A könyvben szereplő művészettörténészek, múzeológusok és más szakemberek, valamint kollektívák biztosítják -s rajtuk kívül még sok nem ismert segítő,akiktől ezért elnézést kérünk-azt az erős bázist,amelyen a fénnyel birkózók nyugodtan kiélhetik művészi hajlamaikat. Két remek kolléga, Kresz Albert és Markovics Ferenc segített abbéli igyekezetemben, hogy örökítsük meg az utókornak a magyar fotográfiai hátország jeles katonáit.
Ismerjék meg őket jó szívvel! "
                                                                                                                                         Tóth József


2011. március 29., kedd

BÚCSÚZTATÓ



  Dióssi Ferenc búcsúztatása

2011. április 15-én, pénteken, 12 órakor lesz

a Farkasréti temető ravatalozójában.





2011. március 27., vasárnap

XXIX.MAGYAR SAJTÓFOTÓ KIÁLLÍTÁS

Március 25-én megnyíllt a Magyar Sajtófotó Kiállítás a Nemzeti Múzeumban.
Csányi Vilmos megnyitó beszéde
Sajtófotó honlapja

2011. március 19., szombat

DIÓSSI FERENC 1943 - 2011



Életének 68. esztendejében itthagyott bennünket DIÓ ( Dióssi Feri, ) mindig-minden társaság kedvence, az örökvidám nagy mesélő.


Hihetetlenül kalandos életében mindent csinált. Volt búvár, volt hegymászó, de mindenekelőtt filmes-fotós világutazó. A MAFILM Népszerű-tudományos Filmstúdió filmoperatőreként végigjárta Vámbéry Ármin útját, mely Afganisztánig vitte, járt a vietnami háborúban, a víz alatti világ csodáit filmezte a Maldív szigeteken. A ma oly’ felkapott és divatos kambodzsai Angkor templom romjairól ő már akkor hozott fotókat, amikor azok még alig látszottak ki a dzsungelből.
Filmes munkája mellett fotós tevékenysége is számottevő. Igényes munkákkal volt jelen a reklámszakmában és szerepelt kiállításokon egyaránt.

Tagja volt a Magyar Fotóművészek Szövetségének és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.

Hosszú, sok éves fájdalmas betegség után tegnap otthonában érte utól a halál. Huncut-mosolygós arcához nem illenek ezek a sorok. Pedig sajnos igaz.

Emlékét sokan – sokáig megőrizzük.
Módos Gábor





2011. március 8., kedd

BARTÓK KIÁLLÍTÁSUNK A TEADÉLUTÁNBAN

A MTV 1-es csatornáján a Teadélután című műsorban riport ment le a Kultúrkúriában jelenleg tartó s megtekinthető kiállításunkról.Az összeállítás 6.perc 16. mp-től kezdődik.

2011. február 22., kedd

BARTÓK HÁZA, BARTÓK VILÁGA FOTÓKIÁLLÍTÁS

A közelgő évforduló alkalmából a pesthidegkúti Klebelsberg Kultúrkúriában újból megrendezésre kerül kiállításunk "Bartók háza, Bartók világa" címmel.

Minden érdeklődőt szerettel várnak!


2011. február 18., péntek

INTERJÚ A KOSSUTH ADÓN

Gócza Anita interjújában a Kossuth adó Kultúrkör február 17-i adásában fotóművészeti tagozatunk Duna Galériában nyítva tartó  "Hommage á Németh József" című kiállításáról és az aktfotózásról beszélgetett Németh Andreával a művész lányával és S.Faragó Gyöngyivel.
Utólag még 3 héten át elérhető  ( 20.30 Kultúrkör ) a HANGTÁRBAN.

A kiállítás még a héten, február 20-ig vasárnapig látogatható.

2011. február 17., csütörtök

FOTO VIDEO / Black & White Ősz-Tél


FOTÓ VIDEO MAGAZIN - még kapható az őszi-téli szám az újságárusoknál




2011. február 13., vasárnap

WORLD PRESS PHOTO

Magyar nyertes a világ legrangosabb fotópályázatán.
Lakatos Péter első helyezést ért el a hírfotó kategóriában, a Szabadság hídról lángolva leugró öngyilkosról készített fotójával.

Díjazott képek és bővebben

2011. február 3., csütörtök

NÉMETH JÓZSEF életrajz

NÉMETH József (Budapest, 1911-2006) fotóművész

Testvére Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója, rendező; leánya Németh Andrea fotográfus.

Gyerekkorában kezd fényképezni, érettségi után grafikát tanul Jaschik Álmos magániskolájában, majd elvégzi a Felső Ipariskolát. Önkéntesnek jelentkezik, majd egy év múlva műszaki rajzolóként dolgozik. Munkatársa volt a Térképészeti Intézetnek. Bátyja igazgatása idején a Nemzeti Színház fotósa.
1946-ig a Gamma Művekben grafikusként, fotósként dolgozott. Ő tervezi meg a Dulovits Jenő által konstruált Duflex fényképezőgép külső formáját, névfeliratát. Ő maga is foglalkozik kamera-konstruálással (pentatetőél-prizmáját a Duflexben is felhasználják).

1942–1943: városmonográfiákat illusztrált, de ez az anyag a bombázások idején elpusztul. 1946-től önálló tervező, fotós, plakátokat, reklámanyagokat készít. 1961–1971: MTI fotósa.
40 könyvben, és több folyóiratban jelentek meg képei, szakkönyveket és -cikkeket jelentetett meg, tagja volt a Fotó szerkesztőbizottságának.

A háború előtt különösen a ködös, szórt világítású, tónusgazdag tájképeket kedvelte, később a műtermi csendéletek, portrék, zsáner- és aktképek foglalkoztatták. A klasszikus technika mestereként tartják számon. A megélhetését jelentő reklámfelvételei és a művészi célból megszülető akt-, zsáner- és tájképfotói a legtisztább kompozíciós elvek szerint építkeznek és a legtökéletesebb technikával készülnek.

1956: a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja; 1957-58: a MADOME elnöke; a MUOSZ tagja. 1958: EFIAP; 1969: Rizzoli-díj; 1971: Balázs Béla-díj; 1978: érdemes művész; 1981: Pécsi József-díj; 1988: kiváló művész; 1998: Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztje; 1998: Magyar Reklámszövetség és 1999: Magyar Fotóművészek Szövetsége életműdíja; 2001: MAOE Alkotói Nagydíja.

Válogatott csoportos kiállítások: Hazai és nemzetközi kiállításokon 70 érmet, díjat szerzett.
 1947 • Nemzetközi Fotókiállítás, Budapest

Egyéni kiállítások

1963 • Varsó Krakkó
1985 • Fotóművészeti Galéria (kat.)
1986 • Budapesti Művelődési Központ [Németh Andreával]
1999 • Magyar Fotográfiai Egyesület
2004 • Mai Manó Ház, Budapest
2005 • Farkas Ferenc Zeneiskola, Dunakeszi
2006 • Ól Galéria, Dörgicse.

Könyvei

Szabadfogású birkózás, Budapest, 1943
Leica-felvételek, Budapest, 1945
Képek emlékek, Budapest, 1946
Olcsó gép - jó felvétel, Budapest, 1955
Sárospataki kerámiák, Budapest 1955
Különleges objektívek, Budapest, 1958
Hollóházi porcelán, Budapest 1974
Herend porcelánművészete, Budapest 1976
Zsolnai porcelán, Budapest 1989
Németh József, Budapest 2003

2007-ben fél órás életrajzi filmet állított össze Lugosi Lugo László

Forrás: http://www.artportal.hu/

Németh József  fotóművész ( Fotó: Markovics Ferenc ) 

Hommage Németh József / MEGNYITÓ

Németh Andrea fotóművész a mester lánya és Tóth József Füles a tanítvány, a kiállítás megnyitói.
Fekete István, Rákoskerti László és S.Faragó Gyöngyi egy-egy Németh József albumot kapott ajándékba.
Fotók: Fejér István

A MEGNYITÓ / KÉPRIPORT




Rácz Edit szobrászművész, az egykori modell, kezében a róla készült aktfotográfiával és Fehér László festőművész feleségével.

Fotók: Eifert János

2011. február 2., szerda

AKTFOTÓ / MEGNYITÓ MA ! 17 ÓRA DUNA GALÉRIA

MEGHÍVÓ



Kiállító művészek:

Apáthi-Tóth Sándor, Balla András. Baricz Katalin,
Berényi Gyula, Chochol Károly, Eifert János, Fekete István,
Herbst Rudolf, Ilku János, Izápi Laura, Kovács Endre,
Martin Gábor, Máthé András, Melega István,
Módos Gábor, Molnár Ferenc, Molnár István Géza,
Oravecz Attila, Rákoskerti László, S.Faragó Gyöngyi,
Schäffer László, Simon Csilla, Szabó Róbert Gábor,
Szentiváni János, Török László, Tóth József,
Tulok András, Vajda János