2012. december 29., szombat

VALÓSÁG ÉS ILLÚZIÓ / DÍJAZOTT MŰVÉSZEK



MAJOROS Ádám Zsolt
Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének díja


S.FARAGÓ Gyöngyi
Magyar Cirkusz és Varieté díja


REMSEY Flóra
Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének díja


RÉNYI Krisztina
Magyar Művészeti Akadémia díja

VARGA - AMÁR László
Emberi Erőforrások Minisztériumának díja


SZEPESSY Béla
Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének díja



Valóság és illúzió kiállítás a Fővárosi Nagycirkusz épületében

Forrás: HUNGART , HUNGART Galéria



2012. december 8., szombat

VALÓSÁG ÉS ILLÚZIÓ

A MACIVA Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft. és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének országos tematikus művészeti kiállítása a cirkusz és varieté témakörében.


Megnyitó: 2012. december 11. (kedd) – 17 óra

Helyszín: Fővárosi Nagycirkusz
Köszöntőt mond: Halász János, az Emberi Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkára, a kiállítás védnöke
Megnyitja: dr. Baán László, a Szépművészeti Múzeum igazgatója

"A régmúltba visszanyúló első cirkuszélményeink soha nem felejthetően maradnak velünk, időtlenné válnak, felidézésük pedig gyakran egész gyermekkorunk hangulatát visszavarázsolja. A nemzeti intézménnyé vált MACIVA és a kiváló honi alkotóművészeket tömörítő MAOE most közös kísérletet tesznek arra, hogy közelebb kerüljünk a titkokhoz"

Halász János
parlamenti államtitkár
Emberi Erőforrások Minisztériuma

A MACIVA és a MAOE közös pályázatának anyagából létrejövő kiállítás Cirkusz és varieté témakörben készült alkotásokat vonultat fel. A képző- és iparművészet, valamint a fotóművészet területéről beérkezett több mint 300 mű, összesen nyolc kategóriát képvisel, így a kortárs festészet, szobrászat, grafika, az alkalmazott grafika, az illusztráció, a textil, a kerámia, illetve a fotó egyaránt megjelenik a tárlaton.

A pályázatra érkező művekből - szakmai zsűri által válogatott és - összeállított Valóság és illúzió című kiállítás célja, hogy bemutassa a cirkusz és varieté világának megjelenését a vizuális művészetek különböző területein, és ezáltal ráirányítsa a figyelmet a művészet és a kultúra egymástól eltérő szegmenseinek kölcsönhatására.

"Aba-Novák, Picasso és az egyetemes művészettörténet más kiválóságai bizonyították, hogy a cirkusz nem csak szórakoztató, intenzív élményeket nyújtó művészeti ág, hanem olyan összművészeti látvány- és gondolatvilágot is teremt, mely mindig inspirálóan hatott más művészeti ágakra. A kiírt pályázat újra ráirányítja a figyelmet a hazai cirkuszművészetre és e kezdeményezés is segítségünkre lesz abban, hogy mind többen ismerjék fel a cirkusz, mint műfaj ezerarcú sokszínűségét, derűjét és szépségét".


Dr. Kriza Zsigmond

ügyvezető igazgató
Maciva Nonprofit Kft.

A kiállítás 2013. február 3-ig látogatható.

MACIVA Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft.

Forrás: A Fővárosi Nagycirkusz honlapja ; http://www.fnc.hu/ 
http://www.fnc.hu/index.php/hirek/item/63-valóság-és-illúzió



















2012. november 14., szerda

HEMZŐ KÁROLY TEMETÉSE




2012. november 7., szerda

VARIÁCIÓK EGY ZONGORÁRA / MEGNYÍLT!


A kiállítás a fotóművészet eszközeivel idézi meg Liszt Ferenc mukásságát, a zene erejét, s egyben jól tükrözi a művészeti ágak között működő inspiráló kölcsönhatást.

 
"Magas színvonalú, ám nagyon különböző megfogalmazások.Vannak, akik a hangszer testéből indulnak ki,de az átlag szemlélő számára észrevehetetlen "belső szerveket" favorizálják.Mások pedig a láthatatlant., a hangszer lelkét keresik és varázsolják elénk."


2012. november 6., kedd

ELHUNYT HEMZŐ KÁROLY


Fotó: S.Faragó Gyöngyi

Elhunyt Hemző Károly fotográfus
(Budapest, 1928. június 11. – Budapest, 2012. november 5.)

Nyolcvanöt éves korában november 5-én elhunyt Hemző Károly fotográfus, Érdemes és Kiváló művész, Táncsics Mihály- és Balázs Béla-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjének kitüntetettje. A magyar fotográfia mestereként az elmúlt hat évtized alatt a fotó számos műfajában alkotott maradandó műveket.
  
Károly hivatásos fotóriporteri pályája a Honvéd Sport Egyesületnél kezdődött hatvan éve. A magyar sportfényképezés egyik megújítójaként több mint két évtizeden át követte kamerájával a magyar bajnokok ünnep- és hétköznapjait. A Magyar Sportmúzeumban még látható a sportképeiből rendezett kiállítása, Hódolat a bajnoknak címmel.

  Majd a Magyar Szemle című lapnál riporterként és képszerkesztőként fotográfus generációk számára jelentett zsinórmértéket igényes munkája a 70-es és 80-as években. Két könyvet publikált lovakról, s ezekkel új alapokra helyezte az állatok művészi fotografálását Magyarországon. 
 
  Az elsők között kapott lehetőséget rá, hogy a Műcsarnokban fotóművészként megmutatkozzon 1976-ban. Újszerű és formabontó tárlata mára már legendává lett szakmai berkekben. Önmagukon túlmutató fotó-triptichonjait évekig elemezték az esztéták és művészettörténészek. 
   

Szülővárosa, Budapest krónikása volt fél évszázadon át. Talán nincs még egy fotográfus, aki ennyit és ilyen változatos módon örökítette meg a fővárost. Emlékezetes könyvekben és kiállításokon adott ízelítőt munkásságának ebből a részéből, legutóbb 2010-ben Hemzőváros címmel a Magyar Nemzeti Múzeumban. Abban a múzeumban, ahol nagy megtiszteltetésként fogadták be becses adományként életművének zömét.



Az elmúlt harminc évben feleségével, Lajos Marival készült szakácskönyvei nemcsak a széles nagy közönség számára tették a nevét ismertté, hanem a magyar gasztronómiai fotóban is új fejezetet nyitottak.
Hemző tagja volt a legfontosabb szakmai szervezeteknek, többek között a Magyar Fotóművészek Szövetségének, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Magyar Fotográfiai Múzeumban, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében és az Országos Széchenyi Könyvtárban. Hemző Károly húszéves kora óta élt együtt a halálos betegséggel. Csodaszámba ment, hogy a komoly fizikai állóképességet megkövetelő szakmáját ennek dacára milyen magas színvonalon és megérdemelt sikerrel művelte hat évtizeden keresztül.
Szarka Klára



Fotó: S.Faragó Gyöngyi





Sehr Miklós fotóművész összeállítása Hemző Károly fotóművész   "Hódolat a bajnokoknak" kiállításáról.

 

2012. október 26., péntek

TAGFELVÉTEL 2012


A Fotóművészeti Tagfelvételi Bizottság a beérkezett fotóművész jelentkezők kérelmeit elbírálta.


A 2012-es évben, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének Fotóművészeti Tagozatára 4 jelentkező nyert felvételt:

Bácsi Róbert, Gál Andás, Urbán Ádám, Dr.Varga Tamás

GRATULÁLUNK !!!


2012. október 10., szerda

ARANYKAZETTA ÉLETMŰDÍJ 2012 - MÜLLER FERENC


MAOE Aranykazetta Életműdíjas fotóművészek

2012 MÜLLER FERENC, 2011 FEJÉR ISTVÁN,
2010 TÁM LÁSZLÓ, 2009 NAGY LAJOS,
2008 TARCZAI BÉLA, 2007 TILLAI ERNŐ,
2006 CSÁK MIKLÓS, 2005 CHOCHOL KÁROLY




2012. október 5., péntek

HEMZŐ KIÁLLÍTÁS FILM

2012. október 4., csütörtök

GERGELY SÁNDOR EMLÉKÉRE / KIÁLLÍTÁS



Chochol Károly megnyitó beszéde:


Tisztelt Hölgyeim és Uraim!


Nem tagadom, megrendülten állok most Önök előtt és elsősorban az itt látható, kiváló nagyszerű alkotások között. Gergely Sándor életműve befejezett, de valós-értékén még fel nem fedezett. Ránk, az utókorra hárul a kötelesség, hogy ezt a páratlan életművet legalább közelítően valós értékén kezeljük. A művész ezzel az életmű-kiállításával üzent nekünk, de útmutatást is adott. Embersorsok! A művészek sok műfajában megmutatták, árnyalták az ember életét a születéstől az elmúlásig. Ebben a legnagyobb szabadságot a költők és az írók élvezték, ők szabadon csaponghattak. De milyen hatalmas feladatra vállalkozott Sándor, hogy a szorosan a valósághoz kötött fotográfia, a fotóművészet eszközeivel mutatja fel ezt a hatalmas ívet. Önök és én is látom, hogy ez a példátlan vállalkozás lenyűgözően sikerült. Több szálon dolgozva virtuóz módon szőtte egységgé. Hol a feledéstől megmentendő népi hagyományokat feldolgozva, hol a legjobb értelemben vett dokumentarista közelítéssel visz, sodor minket befogadókat az általa kijelölt irányba. Megemlítem itt a munkás hétköznapok ábrázolását, a derékszaggató teher alatt roskadó asszonyt, a mosónőket, a lovak és emberek kapcsolatát, s valami páratlan virtualitással összekapcsolta a nagybetűs hétköznapokkal az ünnepeket. Még felsorolni is lehetetlen a magyarvisontai népviselettől, az Úrnapi körmenetig, vagy a húsvéti tojásfestéstől a harisnyát kötögető férfiakig. Az élet humoros pillanataitól – a gyász, a fehérgyász megrázó látványáig terjed, ahogy követjük a művész által kijelölt utat. Megcsodáljuk a természetfotóit és itt is elhagyjuk a szokott látványt. Azt a sosem látott pillanatot látjuk, amint a nászra készülődő madár-kérő, mintegy nászajándékot ad át választottjának. S most már bátran kimondhatom, ami az egész életmű-kiállításon áthúzódik, hogy egyszer megérint minket a látvány, a téma, de mindenben ott van még egy művészi többlet, egy szellemi plusz, egy nem volt ajándék. Ezt már itt el kellett mondanom, hogy arra kérhessem Önöket, hogy keressék és érezzék ezt a sajátos életképet. Mert itt minden többszólamú. A fa-sorsok, az egy fától az erdőig, a mikrótól, a makróig, a fák élete a haláltól a virgonc életig, és itt is az új bravúr, a fák humora – szerelem, szexualitás. És az új fordulat, az ember és a természet csodás kapcsolata. A tűz (Szentiván-éj), a víz, vízszentelés, egy nagyon finom kis fintor, mert nem marad el a sonka, az ételszentelés. Majd látjuk a megerősített párhuzamokat az ember, és a fák lenyomatát, a víz nyugalmát és sodrását, hidakat a víz felett. Majd a művész üzenetét és vallomását, ember és hazaszeretetről, Hazám, Hortobágy, Káli-medence, és Vihar után a pusztán. Nekem, és nekünk, Önöknek is, van még egy kötelezettségünk, fejet hajtva köszönetet mondani az életmű összeállításáért, a vele évtizedekig együtt alkotó fotografáló művésztársnak, Lakatosné Kasztl Gyöngyinek és családjának. Végezetül, engedjék meg, hogy egy személyes élménnyel fejezzem be, mindörökre belém vésődött egy alkotás, a „Kő kövön megmarad”, ahogy az emléked is, kedves Sándor.

Chochol Károly

2012. szeptember 22., szombat

HÓDMEZŐVÁSÁRHELY SZAKRÁLIS ÉLETE / KIÁLLÍTÁS

Fotók: Szilágyi Gergely
A MAOE Fotóművészeti Tagozata kilenc éve, minden nyáron, meghívásos rendszerben, Fotószimpóziumot tart Hódmezővásárhelyen. 2011-ben „Hódmezővásárhely szakrális élete” volt a téma. A válogatott fotókból 2012. szeptember 18-án, Budapesten, az Olof Palme Házban száz kép került bemutatásra. A kiállítást Szenti Tibor író, néprajzkutató, a fotóművészek segítője nyitotta meg. Beszédéből összefoglaló gondolatokat adunk közre:


A fotóművészet nagy fejlődésen ment keresztül a XIX. sz. második felétől. A profán fényképezésből, a »fényírdák« tömegmunkáiból az alkotás szakralitását, a belső emberi értékek ábrázolását hozta létre, és ezzel fölzárkózott a képzőművészet mellé”.

Szenti a kiállított fotókat tematikájuk szerint a következőképpen rendezte, tovább idézve mondandóját:

A külső és belső környezet ábrázolása. A külső környezeti fotók közül kiemelem a Susán és Tabán városrészben épített református templomokat, amelyeket helyben égetett téglákból raktak, szecessziós ornamentikákkal díszítve. Módos Gábornak az épületek egységes tömbjéből a magasba törő, karcsú tornyaikkal a lélek fölfelé emelkedését sikerült szimbolizálni. Ugyancsak az ő fotóján láthatjuk a református Ótemplom mögötti téglából rakott, lőréses körfalat, amely a vérzivataros években a hívők védelmét biztosította.

A templombelsők közül Dömötör Mihály a református Újtemplomot láttatta különleges beállításban, ahogy a szószék lépcsőfordulójában, az esztergályozott, fedeles faserleg középpontosításával, a mögötte húzódó, hosszú padsorok fölött, a kétemeletes, copfstílusú erkély boltíve alatt, az orgonára esik tekintetünk, majd viszi a szokatlan fémcsillagokkal kirakott, mennyboltot megjelenítő mennyezetre. Módos Gábor a Szent István római katolikus templom színes üvegablakainak mennyben uralkodó alakjaiból, szentjeiből és a Jézus szenvedését bemutató stációképekből egységes, szemet-lelket vonzó „ikonosztázt” rakott össze. Ugyancsak ő mutatja be a Görögkeleti templom védett művészeti értéket képviselő ikonosztázát is. Dr. Kocsis István szintén a Szent István templombelsőben készített különleges képet, amely összemásolva, egy középső boltív összefogásával mutatja a templombelsőt a bejárat, majd a szentély felől. Tóth József, művésznevén „Füles”, a fölújított Zsinagóga külsejét bemutató fotója után, a továbbiakban tekintetünket a belső, karzatot tartó, súlyos oszlopokon túl, a Bima felé viszi, a titokzatos Tóraszekrényig, majd egy következő képen, az ódon padsortól a rózsaablak szecessziós, színes virágkölteményére irányítja. Balla András az Árpád-kori Csomorkány mezőváros romtemplomának totálképét mutatta, jól érzékeltetve, hogy mi pusztult itt el, majd az Unitárius templombelsőből alkot több intim részletet.

Szakrális tárgyak bemutatása: Ebben a témában valamennyi alkotó kiváló képeket adott be, pedig ismert, hogy a tárgyfotózás művészi szinten az egyik legnehezebb föladat. Különösen a fények és arányok eltalálása jelenthet gondot, valamint a több felületű tárgyaknak a leginkább jellemző részét kiválasztani sem könnyű. A résztvevő művészek változatos tárgyfotói az ismereteikről tanúskodtak. Alkotásaikon láthatók a harangok, amelyek a helységek „élő hangját” képviselték, és amíg szóltak, volt, aki hallgatta és reményt nyújtott nekik; továbbá feszületek, gyertyák, kelyhek, tálak, a tóratartó, szentképek, úrfelmutató, orgonarészlet, sírkövek, terítők, hímzések, templomkulcsok, szobrok, díszek, Bibliák és zsoltárok, kapuk, kilincsek és zárak, járófelületek, lépcsőházi részletek sorakoztak elő. A fém- és faművességet, a textília, általában a kézművesség remekeit kiváló fölvételeken jelenítették meg.

Kimagasló értéket képviselt Módos Gábor: Szenczi Molnár Albert nemzeti vagyont magában foglaló, féltve őrzött Bibliája olyan helyen kinyitva, ahol saját gyöngybetűivel beírt széljegyzetei láthatók. Németh Andrea sírhantvédő vasrácsra csavarodó, száraz növényindája, az elmúlás és életbe kapaszkodás finom megjelenítésével tárul elénk. Herbst Rudolf sírkőtöredéke, rajta az „élt hat évet” felírat döbbenetes üzenetével, Siklós Péter enteriőrjei, amelyeket keresztből, bibliából és gyertyából készített, elgondolkodtatóak; de legmegkapóbb a zsinagóga előterében, a zsidó mártírok nevét őrző fekete kőtömbre, a megnyitott bejárat ajtaján át beeső fények üzenete, amelyek együtt szintén az el nem múló fájdalmat és emlékezésünket drámai erővel ábrázolták. Rózsa Zsuzsa egymásra dőlt kőkeresztjei, ahogy az elhalt házaspár múlandó emlékét interpretálják, a természetbe olvadás lassú folyamatát tükrözik.

Összességében mit sugalltak ezek az alkotások? Az emberszeretet süt át rajtuk, szimbolikus megfogalmazással.



Egyházközösségek szakrális élete zárja a témák sorát. Ez volt a legnehezebb föladat, egyúttal a legértékesebb sorozata a kiállított alkotásoknak. Ismert tény, hogy „a fényképezőgép csak ügyes szolga, de a kép az agyunkban keletkezik és értéke is ott dől el.” Az itt kiállított, e témabeli fotók szintén ezt igazolták.

Az egyházközösségek az emberek egymás közötti, és az Istennel való kapcsolatát színről-színre és metaforikusan fejezik ki. Albert Einstein anyag és energia ekvivalencia egyenlete óta világossá vált, hogy minél jobban megismerjük a természet törvényeit, annál jobban megértjük a teremtés csodáját és akár akarjuk, akár nem, annál közelebb kerülünk az Alkotóhoz. A 21. sz. embere számára az sem lehet kétséges, hogy valamennyi nagy világvallás egyet hirdet és abban hisz, hogy az emberi test romlandó, de az az energia, amely éltette, az egyéniség és öntudat vesztésével is átváltozva a mindenségben él tovább, és elpusztíthatatlan.

Ennek az elvnek a hitközösségek a hordozói. A keresztények legyenek akár ketten, Jézust idézve, Ő harmadiknak ott lesz köztünk, és „velünk van a világ végezetéig”. A szakrális élet fotóábrázolása az ember viszonyát mutatja önmagához és Teremtőjéhez. Talán nem véletlen, hogy e kérdéskörrel legtöbbet dr. Kocsis István orvos foglalkozott sikeresen, hiszen azt a tudományt szolgálja, amelyik az ember testi-lelki-szellemi egészségével és romlásával foglalkozik. Egyformán vizsgálta a csoport és az egyén életét. Erre utalnak az esküvőt ábrázoló templomi, és a gyászt megjelenítő, temetői halottas menetet megörökítő fotói. Ugyanakkor a református tiszteletes által karján tartó, félmeztelen csecsemő a késő reneszánsz és barokk puttóit, vagy a kis Jézust átölelő kezet juttatja eszünkbe. Másik fotóján az érett, lelki elkötelezettsége fölött döntőképes asszonynak az alámerítkezéssel történt, megkeresztelkedése utáni pillanatot kapta el, amikor a nedves, hófehér ruha bőrére tapadt, ahogy immár a lelkét tisztára mosta és hitét megerősítette. Arcára fogja két tenyerét, és mintha félig nyitott ajkával azt mondaná, „Istenem, csoda történt!”

Módos Gábor egyik fotóján katolikus körmenet fegyelmezett áhítata közeledik felénk, de nem úgy, mint korunk fenyegető tüntetései, és tiltakozásai, hanem mint eltökélt menetelés egy átlényegült világ felé. Micsoda minőségi különbség a lelki béke és emberi szolidaritás jegyében! Másik felvételén ő is a bemerítkezés pillanatát kapta el, ahogy a fiatal női test éppen kiemelkedett a vízből, és magával húzza a naptól áttetsző, leomló hullámokat. Gyönyörű pillanatfölvétel egy ember mély elkötelezettségének katarzisáról.

Bahget Iskandernek az apácanővért ábrázoló fotóján a kislányokkal, mélyérzelmű gyermekszemek néznek ránk. Az idős rendfőnöknő már az égre, egy előtte egyre világosodó világ felé tekint. Az evangélikus lelkész a bibliát szinte védőpajzsként, szigorú és figyelmeztető tekintettel tartja maga elé. Az idős katolikus pap talpig feketében, sokat átélt, és félig árnyékolt arcával jelzi a két világ között várakozó, de nyugodt lelki állapotát.

Herbst Rudolf az apácanővér és az egymás kezét fogó kislánykoszorújával a lelki közösség nem erőszakolt, egybetartó erejét erősíti meg.

Schäffer László egyik fölvételén, a Zsidó temető bejáratánál elhelyezett kerek, műkőasztalkán lévő kavicsokkal Izrael népének a sivatagi életmódját tükröző szokására tanít bennünket, jelezve, ahol nem nő virág, de kő terem, ezzel is emlékezhetünk halottainkra. Egy ősi nép máig összetartó, remek lélekábrázolása egyetlen téma megragadásával, és jelzi, hogy exodusuk sivatagok és rideg kövek között gyakran máig tart. A fotóművész remek képet hozott magyar hazájának régmúltjából is. Az Árpád-kori Csomorkány mezőváros romtemplomának omladozó, üresen tátongó, kis ablakán, egy felülről beköszönő, friss zöld ág kíváncsiskodik, és jelzi az élet folytatását. Nagyszerű metafora az Isten háta mögötti pusztából ellesve.

Németh Andrea két fotója különösen megkapó. Az egyiken rácsokkal védett ablakból, egy zárt világból, a felhős-napos égboltot tükröző, valós világra kitekintő apáca szelíden mosolyog ránk. A két világ nem ütközik, hanem találkozik. Micsoda finom árnyalata ez az emberi lélek ábrázolásának! A kiállítás egyik szimbolikus csúcsfotóján a háttérben romos kripta látható, amely alatt egész nagycsalád alussza örök álmát, de már nincs hozzátartozó, aki nyughelyüket és emléküket gondozná. A kép előterében sárgára érő, súlyos búzakalászokat nevelt a Gondviselő. Siva tűzkörön járó táncára emlékeztet, ahogy legyőzve a gonoszt, hátán állva, a tűzkörön hol hátra lépve halált oszt, hol pedig előre, és életet teremt. Hódmezővásárhelyen és környékén a kenyérgabonát máig „Élet”-nek mondja a földműves. Itt van a nagy történelmi egyházak hitbeli együttállásának, az emberi faj lelki értékének harmóniája, egyetlen exponálással magába tömörítve az elme szellemiségét.

Végül azzal zárható ez az elmélkedés, hogy a hiányzó szakrális élet megörökítésére, a hívek templomba érkezésének ‒ kinek keresztvetéssel, kinek fennálló főhajtással ‒ tisztelgése; az áldozás és Úrvacsora vétel áhítatának, az agapéknak, a temetői gyászszokásoknak ‒ sírgondozás, virághozatal stb ‒, a hívők templomaikban való éneklésének, imádkozásának, a papok és lelkészek áldásosztásának…, nem sorolom a hiányzó fölvételeket, de mindezek elkészülésére várunk, mert Tóth József Füles, tisztelt barátom hozzám írt levélrészletében is tárgyilagosan így fogalmazott a tárlatnyitás utáni napon: „Köszönöm megnyitó előadásodat. A benne elhangzott javaslatokkal, ami a szakrális anyagot illeti, mindennel egyetértek, csak az maradt ki belőle, amiért a templomok épültek: a HIVŐ EMBER. Remélem egyszer pótolva lesz.” Ha a Vásárhelyi Fotószimpózium kiváló művészei összefognak, hiszem, hogy e páratlan anyag nemcsak kiegészül, hanem közös összefogással országos, talán nemzetközi érdeklődést kiváltó könyv is születhet belőle!

Szenti Tibor

Fotók: Szilágyi Gergely


2012. szeptember 20., csütörtök

TAGFELVÉTEL 2012

A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének ( MAOE ) Fotóművészeti Tagozata tagfelvételt hirdet a 2012-es évre.


Az érdeklődők az egyesület és a tagozat munkájáról a FÉNYEZRED blog aloldalain illetve a MAOE hivatalos honlapján tájékozódhatnak.

Várjuk olyan elhivatott alkotók jelentkezését, akiket vonz a szakmai közösségi élet,
s abban aktívan részt is tudnak vállalni.

A jelentkezéseket folyamatosan fogadja a titkárság ( postán avagy személyesen).

Levelezési cím :
Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, Fotóművészeti Tagozat
Postacímünk: 1406 Budapest, Pf. 26

Személyesen:
1055 Budapest, Falk Miksa u. 30. fszt.2. (21 kapucsengő)
Tel: 06 1/ 3112479

Beadandó dokumentumok :
felvételi kérvény, szakmai önéletrajz, szakmai ajánlás, kitöltött jelentkezési lap

Jelentkezési lap innen letölthető

Felmerülő kérdéseikre a tagozati titkárunktól kaphatnak választ a 331-9304 telefonszámon.

A jelentkezési lap leadásának végső határideje: 2012. szeptember 24.

A további teendőkről a jelentkezők ezt követően telefonon ill. postán kapnak értesítést.

2012. szeptember 10., hétfő

HEMZŐ KÁROLY - HÓDOLAT A BAJNOKNAK

Kiállítás Hemző Károly fotóiból az olimpia évében.





Hemző Károly 1953-ban
 Ízelítő a kiállítás képeiből:


Puskás Ferenc 1955 Karácsonyán

Zsivotzky Gyula, 1966
Magyarország -NSZK focimeccs, 1961
Gerevich Aladár, 1959

Gyarmaty Dezső, 1965



2012. augusztus 17., péntek

ÁLLAMI KITÜNTETÉSEK

2012. augusztus 20-a alkalmából Magyarország köztársasági elnöke megbízásából kitüntetéseket adott át Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere a tudomány és kultúra jeles hazai képviselőinek.

Kollégáinknak, Baghet Iskander fotóművésznek, Eifert János fotóművésznek és Kunkovács László Balogh Rudolf díjas fotóművész és néprakzkutatónak a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét adományozta.

Az elismeréshez szívből gratulálunk, s további sikeres alkotói éveket kívánunk!

Kultura.hu

2012. július 5., csütörtök

SZÉKHELYVÁLTOZÁS!


Székhelyváltozás!!!


Tisztelt Kollégák!

Ezúton szeretnénk tájékoztatni Önöket, hogy Egyesületünk
július 5-6-án (csütörtök, péntek) új székhelyre költözik
(1055 Bp., Falk Miksa u. 30. fsz. 2.).

Fentiek miatt az ügyfélszolgálatunk július 4-10 között szünetel.

Mind a telefon, mind az intertenszolgáltatásunk ez idő alatt akadozhat, ezért szíves türelmüket kérjük.

Megértésüket megköszönve,
tisztelettel:

Aknay János
elnök



2012. május 18., péntek

2012. évi tagdíj

A MAGYAR ALKOTÓMŰVÉSZEK ORSZÁGOS EGYESÜLETE


TAGDÍJFIZETÉSI SZABÁLYZATA



1. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete rendes tagjának havi tagdíja 500.-Ft, összesen évi 6.000.-Ft, amelyet legfeljebb két részletben az Egyesület pénztárában, banki átutalással, illetve átutalási utalványon lehet befizetni.
A tag kérésére – banki átutalás vagy pénztárban történő befizetés esetén – több részletben, akár havonta is lehetséges a tagdíjfizetés.


2. Az Egyesület nyugdíjas tagjának havi tagdíja 250.-Ft, összesen évi 3.000.-Ft, melyet az 1. pontban részletezett módon lehet befizetni.


3. Az Egyesület 70 év feletti tagjának tagdíjfizetési kötelezettsége nincs.


4. Az Egyesület azon tagjai, akiknek erre módjuk van – az előző pontokban meghatározott összegek helyett – magasabb tagdíjait fizethetnek, ennek ajánlott összege havi 1.000.-Ft, összesen évente 12.000.-Ft. A befizetés az 1. pontban foglaltak szerint történhet.


5. A pártfogó tag tagdíjat az általa felajánlott összegben fizet, a tiszteletbeli tag pedig nem köteles tagdíjat fizetni.


6. A tagdíjfizetés tényét a tagkönyvben jelezni kell. Ha a tagdíj befizetése átutalással történik, az Egyesület nyilvántartása alapján a tagdíjfizetést később vezetik be a tagkönyvbe. Amennyiben a tagdíj befizetése az Egyesület pénztárában történik, azt azonnal be kell vezetni.


7. A tagdíjfizetés elmulasztása esetén – kétszeri eredménytelen (ebből legalább egy alkalommal igazolható módon történő) felszólítás után – a tagozati vezetőségek törlik a tagot az Egyesület tagjainak sorából. A vezetőségek határozata ellen az Elnökséghez lehet fellebbezéssel élni.

2012. március 29., csütörtök

DUNA - NYITOTT KÖNYV / MAI MANÓ HÁZ

Április 29-ig látogatható a Mai Manó Ház André Kertész termében  a DUNA - NYITOTT KÖNYV című kiállítás, melynek keretei között fotóművészeti tagozatunk DUNAPEST kiállítása is helyt kapott, s teljes anyaga vetítés formájában megtekinthető.

A kiállításról részletesen ITT.

2012. március 17., szombat

GYÁSZJELENTÉS

2012. március 14., szerda

SOMOGY POLGÁRAIÉRT DÍJ

A Somogy Megyei Közgyûlés 2012. január 6-án azon személyeket és kollektívákat díjazta, akik kiemelkedõ tevékenységükkel a megye fejlõdését szolgálták, illetve munkájukkal kimagasló érdemeket szereztek.

A Somogy Megyei Közgyûlés Somogy Polgáraiért Díjat adományozott két fotóművész kollégánknak:

Baricz Katalinnak.
A lengyeltóti születésû fotómûvész gyermekkorától fotografál. A fonyódi gimnáziumban érettségizett, majd fényképész szakmunkás bizonyítványt szerzett. A Magyar Fotómûvészek Szövetségének tagja, szabadfoglalkozású fotográfus. Többek között Székely Aladár- és Balogh Rudolf-díjas, megkapta a Magyar Fotográfiai Nagydíjat s az, André Kertész-ösztöndíj tulajdonosa a Magyar Köztársaság Érdemes Mûvésze. Budapesten és Fonyódon él. A fotográfia számos mûfajában tevékenykedik; divatfotói éppoly egyéni megoldásúak, mint emberábrázoló kreatív fotográfiái vagy szociofotói. Foglalkozott fotóoktatással, tankönyveket írt és számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt Somogyban is.

Csonka Bélának.
A kaposvári születésû fotómûvész a ’60-as évek óta vesz részt országos és nemzetközi kiállításokon, ahol közel 100 díjat nyert. 1961. óta egyik szervezõje a „Barátság Hídja” Nemzetközi Fotókiállításnak. Tagja a Magyar Fotómûvészek Országos Szövetségének, és a Mûvészeti Alapnak. Artist FIAP kitüntetõ címet kapott a Nemzetközi Fotómûvészeti Szövetségtõl. 1991-ben bõvített képanyaggal megjelent második Kaposvár albuma. 2001-ben Exelense FIAP kitüntetõ címet kapott. Aktív tagja a Kaposvári Polgári Nyugdíjas Egyesületnek, melynek korábban, közel nyolc évig az elnöke volt. Az elmúlt években kiemelkedõ munkát végzett a Somogy Megyei Idõsügyi Tanácsban is.

Az elismerésükhöz szívből GRATULÁLUNK!

Forrás: http://www.somogy.hu/index.php?cid=12209

2012. március 9., péntek

GERGELY SÁNDOR 1942 - 2012


Gergely Sándor : Asszonysorsok ( 1980 )


Hosszas betegség után, 2012. február 29-én elhunyt

Gergely Sándor fotóművész

a természet szerelmese, megszállott fotósa, az igaz jó barát.

Élt 70 évet.

Szeretettel emlékezünk rá.

2012. március 2., péntek

KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓ / DUNAKESZI

2012. február 24., péntek

MEGHÍVÓ / MEGNYITÓ


Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!

2012. február 14., kedd

WORLD PRESS PHOTO PÁLYÁZAT NYERTESEI

A World Press pályázat képei mindig elgondolkodtató összegzését kínálják az előző évnek, így van ez idén is, 55. alkalommal. Milyen is volt 2011 – sajtófotós szemmel? A 124 ország 5247 profi sajtófotósának 101.254 képéből kiválasztott kategóriagyőztes fotók valamint az év sajtófotója, Samuel Aranda spanyol fotóriporter megindító képe a korábbi évek díjazottjaihoz képest jelentős szemléletbeli változást mutat.
Forrás:  http://www.worldpressphoto.org/

Cikk : Fotoklikk   

Galéria: http://www.fotoklikk.hu/galeria/2011-world-press-fotopalyazat-dijnyertes-kepei?image_size=large&selected=164704

Nyertes képek ITT !

2012. január 27., péntek

SAJTÓFOTÓ 2011

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége által meghirdetett XXX. Magyar Sajtófotó Pályázat 2011-re 307 szerző pályázott sikeresen 8848 képpel.
A 2012. január 6-án zárult nyílt pályázatra, 13 kategóriában, a 2011. január 1. és 2011. december 31. között készült képeket lehetett beküldeni. A társadalomábrázolás dokumentarista fotográfia kategóriába beadható volt olyan pályamű is, amely több éven keresztül készült.

A beérkezett pályaművek kategóriánkénti megoszlásában az elmúlt évekhez képest nem történt alapvető változás. Érdekesség, hogy a legtöbb felvétel 688 db a Természet és tudomány egyedi kategóriában érkezett és ez jelentősen meghaladta a tavalyi évi darabszámot. Ugyancsak sok kép érkezett az Emberábrázolás-portré egyedi kategóriában (551), a Sport egyedi kategóriában (393 db), a Társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia egyedi kategóriában (304 db) és a Bulvár, humor, zsáner kategóriában (306 db). Arányaiban kevesebb kép érkezett be a Művészet egyedi és sorozat kategóriában.

A Sajtófotó Pályázat 2011 zsűrizésére 2012. január 20. - 22. között került sor a MÚOSZ székházában, ahol az elmúlt évekhez hasonlóan a zsűrizés nyilvános volt és azt bárki figyelemmel kísérhette a Fotoklikk internetes portálon is.

Az öttagú zsűri elnöke: Tony Hicks,az AP európai és afrikai fotószerkesztője
A zsűri külföldi tagjai: Marán Pauer publicista, fotótörténész, a Pozsonyi Jogi Egyetem média fakultásának vezetője, Radu Sigheti, a Reuters romániai vezető fotóriportere
Magyar tagok: Szalmás Péter,a Népszava képszerkesztője és Virágvölgyi István, az MTI fotószerkesztőségének vezetője.

A 2011-es Sajtófotó Pályázat díjazott képei megtekinthetőek  ITT a Magyar Sajtótotó Portál-on.

2012. január 16., hétfő

ELHUNYT FARKAS ANTAL JAMA

Életének 52. évében váratlanul elhunyt Farkas Antal Jama
Balogh Rudolf-díjas fotóművész, Arany Rajzszög-díjas grafikusművész.
Temetésére 2012. január 21-én, 11 órakor Kecskeméti Köztemetőben kerül sor.
Emlékét megőrizzük!


FARKAS Antal Jama

Tanulmányait Kecskeméten, a Kodály Zoltán Általános Iskolában kezdte el, Budapesten, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában folytatta, ahol 1978-ban érettségizett. Egy évig áruházi dekoratőr, majd a Petőfi Nyomda dolgozója, 1980-tól végigmássza a „ranglétrát” a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műtermében, a fázisrajzolástól a háttértervezésig, közben sorkatona. 1985-ben felvételt nyert a Magyar Iparművészeti Főiskola Alapképző Intézetébe, ahol grafika helyett a fotó és a választott tipográfia szakra járt (miközben soha nem akart fotóval foglalkozni). 1989-ben kitüntetéses diplomát kap a Tervezőképző Intézetben, 1991-ben dicséretes diplomát a Mesterképző Intézetben.

1987-ben készíti első Cèzanne-képét, amely meghatározza további pályáját. Munkásságának gerincét immár klasszikus festők (Modigliani, Mondrian, Picasso stb.), valamint magyar alkotók műveinek újraértelmezése képezi. Az általa dimenziójátéknak nevezett módszert így írja le: „az eredetileg háromdimenziós látványt valamelyik mester két dimenzióban leképezte, majd én a csendéletet három dimenzióban elkészítem, és a reklámfotó megvilágítási követelményei szerint lefényképezem, tehát újra kétdimenziós látványt hozok létre, amelyben a többszörös dimenzióváltás egyszerre van jelen, legalábbis szándékaim szerint.”

Önálló tárlatai: Lamberg Kastély (Mór, 1991); Erdei Ferenc Művelődési Központ (Kecskemét,1993); MFM, valamint a Kodály és Bolyai iskolákban (Kecskemét,1998); Brüsszel és Tölgyfa Galéria (Bp., 1999); Milánó, Székesfehérvár, Várpalota (2001); Erdei Ferenc M. K. és Katona József Színház (Kecskemét, 2002); Nekem 8 Galéria, Kecskemét és Halas Galéria, Kiskunhalas (2003); Soave, Olaszország és Matáv Székház (2004). Ezen kívül számos csoportos kiállítás hazánkban és külföldön. Ezek egyikén, New Yorkban elismerő oklevelet kapott Cornell Capától.

1991-ben elnyerte a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíjat, valamint 2001-ben a Hungart ösztöndíját. Egyéb díjai közül: Alkalmazott fotó kategória díj (1991); Hasselblad-pályázat III. díja (1999); Westel fotópályázat I. díj (2001); Arany Rajzszög-díj (2004) MAOE Alkotói ösztöndíj (2008).

2002-ben Balogh Rudolf-díjjal ismerték el munkásságát.

A Magyar Fotóművészek Szövetsége 1995-ben vette fel soraiba. Tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének is.

2012. január 9., hétfő

ÉLETMŰDÍJAK 2011

FEJÉR ZOLTÁN  és  NAGY LAJOS  fotóművészeket a Magyar Fotóművészek Szövetsége 2011-ben életműdíjban részesítette.

GRATULÁLUNK!!!