 |
| Herbst Rudolf, Sehr Miklós, Siklós Péter |
 |
| Kemény Krisztina önkormányzati képviselő nyitóbeszéde Részletek a nyitóbeszédből: |
Óbuda-Békásmegyer több mint kétezer éves múltra tekint vissza, város a városban, önálló hagyományokkal rendelkezik. A hagyományok ápolása, a lokálpatriótizmus erősítése fontos feladat volt anno és most, a mai rohanó világunkban is. A 21. században, a technikai vívmányok korában, azonban sokszor megfeledkezünk a helyi közösségek szerepéről, összetartó és megtartó erejéről és ezzel együtt hagyományaink tiszteletéről, noha csak saját szűk hazánkban, esetünkben a III. kerületben otthonosan mozogva, gyökereinket ismerve, lakóhelyünket szeretve érthetjük meg más közösségek világát, életmódját, alkotásait.
Ám a szülőföld szeretete nem csak abból áll, hogy ismerjük kerületünk helytörténetét, részt veszünk Óbuda-Békásmegyer által kínált kulturális programokon, rendezvényeken, hanem abból is, hogy tudunk együtt, önfeledten ünnepelni. Óbuda napja, a hétköznapok szürkeségéből kiemelve az itt élőket, erre teremt lehetőséget.
Óbuda napján ezért az egybegyűltek, az egymástól elszigetelten élő lakosok, igazi emberi tartalmak hordozóivá válnak, ahol nemcsak a szereplő művészek, vásári mutatványosok, hanem minden jelen levő lélekben együtt énekel, táncol, s a felfokozott hangulatban a szórakozás, az örömteremtés igazi gyakorlatára talál.
A művészet vonz minket, az alkotások pedig tudatosan vagy tudat alatt, impulzusokat adnak.
Lucien Hervé szavaival élve „A fotó arra hivatott, hogy felrázza a képzelőerőt... Nem elég, ha csupán emlékeztetőül szolgál.” kívánom ezért, hogy a pillanatképek segítségével ne csak felidézzék az ünnep kedves mozzanatait, hanem a fotók mögé is tekintsenek, s lássák meg a képek mögött a „kerületi” embert.
