Békés Boldog Karácsonyt és Új Esztendőt Kívánunk minden Kedves Kollégánknak!
2010. december 27., hétfő
2010. december 14., kedd
MŰVÉSZFILMEK VETÍTÉSE
(Earth)
színes, feliratos, német-angol-amerikai dokumentumfilm, 90 perc, 2007
Ez a lélegzetelállítóan gyönyörű természetfilm egy felejthetetlen utazásra viszi a nézőt, az Északi-sarktól indulva a Déli-sark felé, követve a Nap útját, és az évszakok változásait. A film főszereplői olyan csodálatos teremtmények, akiknek a mindennapjain keresztül bepillantást nyerhetünk bolygónk varázslatos, de sokszor kegyetlen világába. Lenyűgöző képeket láthatunk egy téli álmából ébredő jegesmedve családról; elefántokról, akik a sivatagon átkelve, számtalan veszéllyel szembenézve igyekeznek, hogy elérjék az Okavango folyót; és bálnákról, aki bejárják az óceánokat, hogy élelemhez jussanak. A film egyszerre ünnepli a földi élet szépségét, és figyelmeztet az ember felelősségére, annak megőrzése érdekében.
2010. december 10., péntek
HUNGART EGYESÜLET 2009. ÉVI ÖSZTÖNDÍJAS MŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁSA
2010. december 2-án az Olof Palme Házban megnyílt a 2009-es évben HUNGART ösztöndíjban részesült művészek beszámoló kiállítása, s bemutatásra került a kismonográfia-sorozat idei öt kötete.
A fotográfiát Kresz Albert és Papp Elek fotóművészek képviselik műveikkel.
HUNGART honlapja
2010. december 1., szerda
TAGFELVÉTEL 2010
A Fotóművészeti Tagfelvételi Bizottság a beérkezett fotóművész jelentkezők kérelmeit elbírálta.
A 2010-es évben,
a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének
Fotóművészeti Tagozatára, 5 jelentkező nyert felvételt:
Hajdrák Tímea, Juhász László, Káplár Balázs, Madácsi Zoltán,
Zsila Sándor
GRATULÁLUNK !!!
A 2010-es évben,
a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének
Fotóművészeti Tagozatára, 5 jelentkező nyert felvételt:
Hajdrák Tímea, Juhász László, Káplár Balázs, Madácsi Zoltán,
Zsila Sándor
GRATULÁLUNK !!!
2010. november 20., szombat
TÁM LÁSZLÓ ÉLETMŰDÍJAS
A Magyar Akotóművészek Országos Egyesületének Fotóművészeti tagozatának 2010. évi ARANYKAZETTA életműdíját TÁM LÁSZLÓ pécsi fotóművész kapta.
GRATULÁLUNK!
Részletes laudáció a MAOE honlapján
2010. november 18., csütörtök
2010. november 12., péntek
65 FOTÓ / Válogatás az elmúlt öt év munkáiból
november 17-én 17 órakor lesz a DUNA Galériában.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk !
2010. november 6., szombat
HEMZŐVÁROS A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMBAN
2010.november 4-én Károly napján a Magyar Nemzeti Múzeumban HEMZŐVÁROS címmel, ünnepélyes keretek közt megnyílt Hemző Károly fotóművész kiállítása.
Nagy öröm volt számunkra, hogy a szakma kiemelkedő egyénisége, dacolva kora 82 éve és a fizikuma által szabott lehetőségekkel, hosszú évek után újra személyes
jelenlétével is különlegessé tette az eseményt, s így a fiatalabb generáció személyesen is megismerhette.
A sokoldalú alkotó (sportfotós, fotóriporter majd ételfotós) munkásságának a város életét bemutató ( 1950-1980 ) képeit láthatjuk a jelenlegi (remélhetőleg a múzeumnak adományozott életmű első) tárlatán.
Nagy öröm volt számunkra, hogy a szakma kiemelkedő egyénisége, dacolva kora 82 éve és a fizikuma által szabott lehetőségekkel, hosszú évek után újra személyes
jelenlétével is különlegessé tette az eseményt, s így a fiatalabb generáció személyesen is megismerhette.
A sokoldalú alkotó (sportfotós, fotóriporter majd ételfotós) munkásságának a város életét bemutató ( 1950-1980 ) képeit láthatjuk a jelenlegi (remélhetőleg a múzeumnak adományozott életmű első) tárlatán.
2010. november 4., csütörtök
2010. november 3., szerda
FOTÓHÓNAP 2010
Hemző Károly öt évtizeden keresztül fényképezte a fővárost. Ezekből a sajátos hangulatú műveiből nyújt ízelítőt a mostani tárlat. A Hemzőváros című kiállítás helyszíne a Magyar Nemzeti Múzeum. A 82 éves mester ugyanis a több tízezernyi felvételt – negatívok, diapozitívek, vintage-kópiák – magában foglaló életmű zömét a múzeum Történeti Fényképtárának adományozta.
Hemző Károly az 1950-es évektől kezdve fontos szereplője a magyar fotográfiának. Sportfotósként, riporterként és dokumentaristaként, képszerkesztőként, az utóbbi évtizedekben pedig gasztronómiai fényképészként is jelentőset alkotott.
Kiállításmegnyitó holnap 18.00 órakor a Magyar Nemzeti Múzeum Apponyi kiállítóterében !
Egyéb információk a Fotóhónap oldalán
Dozvald János beszámolója a tegnap nyílt Az év természetfotósa kiállításról.
2010. november 1., hétfő
FOTÓHÓNAP 2010
Magyar Természettudományi Múzeum
Budapest, VIII. Ludovika tér 2.
Megtekinthető 2010. november 3. - december 1.
2010. október 31., vasárnap
FOTÓHÓNAP 2010
MARTIN MUNKÁCSI retrospektív kiállítás, Ludwig Múzeum
Martin Munkácsi egy autón. 1934 előtt. Az ullstein bild tulajdona
Ludwig Múzeum 2010. október 7 - 2011. január 9.
Martin Munkácsi: Szép ősz: az utolsó meleg napsugarak.
1929 körül. A Martin Munkácsi Hagyaték tulajdona
2010. október 29., péntek
2010. október 27., szerda
TAGFELVÉTEL 2010
Tisztelt Felvételizők !
A portfólió leadásának végső határideje 2010. október 28. 15 óra ,
Magyar Alkotóművészek Háza, Olof Palme sétány 1.
A munkák értékelésére 2010. november 2-án a délelőtti órákban kerül sor, így azok délután a helyszínen már újra átvehetők.
A portfólió leadásának végső határideje 2010. október 28. 15 óra ,
Magyar Alkotóművészek Háza, Olof Palme sétány 1.
A munkák értékelésére 2010. november 2-án a délelőtti órákban kerül sor, így azok délután a helyszínen már újra átvehetők.
2010. október 26., kedd
KRESZ ALBERT KÖNYVBEMUTATÓ MA !
2010. október 26-án 14.00 órakor Kresz Albert : A TANYA 2006 - 2008 című fotóalbumának bemutatójára a Magyar Mezőgazdasági Múzeum ( Vajdahunyadvára ) nagy Tanácstermébe.
További részletek olvashatóak a Magyar Mezőgazdasági Múzeum honlapján
2010. október 25., hétfő
† PÓLYA ZOLTÁN
Ma lenne 57 éves Pólya Zoltán nemrégiben elhunyt tagunk.
Völgyi Attila fotóriporter "Amikor hallgatnak a fényképezőgépek" című írásával emlékezünk rá.
2010. október 23., szombat
2010. október 22., péntek
2010. október 21., csütörtök
2010. október 20., szerda
JÓTÉKONYSÁGI AUKCIÓK !
Hermann Kati üvegművész levele:
Kedves Művész Kollégák !
Gondolom, nem csak engem rázott meg a Kolontáron és környékén történt katasztrófa, s az onnan érkező torokszorító hírek.
Hévízen a Polgárok háza, a Város Polgármestere, Papp Gábor támogatásával, KORTÁRS MŰVÉSZETI AUKCIÓT rendez, 2010. október 22-én, melynek teljes bevételét a vörös iszap károsultjainak, személyesen, dokumentáltan, készpénzben adjuk át!
Kérek minden Művész kollégát, akinek van olyan alkotása, melyet szívesen felajánlana az árverésen történő értékesítésre, jelezze e-mail-ben, vagy telefonon.( hermannkatalin@gmail.com , vagy 06-30-6760-721
A felajánlott alkotások Hévízre szállításáról gondoskodunk.
Az el nem kelt műveket az árverés után felajánlójuknak visszajuttatjuk.
Kérek minden adományozót, a felajánlott műtárgyon az érték feltüntetésére. (Művész-ár)
Az adományok felajánlásáról telefonon, vagy e-mailben legkésőbb ( 2010. október 18.) hétfő 22 óráig kérnék értesítést.Ha lehet fotót is e-mailben, melyet azonnal feltöltünk az árverés honlapjára. Az értesítés azért fontos, hogy az átvevők tudják milyen művekre számítsanak.
-Budapesten a FISE Galéria,Kálmán Imre utca 16.ahol nyitvatartási időben fogadják az alkotásokat.
Galéria nyitvatartás:
Hétfõ: szünnap, Kedd-Péntek: 12.00 -18.00, Szombat: 10.00 -14.00
Tel.: 06 1 31 13 051
A MKISZ irodája, (Andrássy u 6.) Tákos Kata ahol kizárólag 2010. október 20-án szerdán
12-17 óráig várunk műveket.
Az árverésen befolyt pénzadományokat személyesen juttatjuk el a károsultaknak. Az átadásról videofelvétel készül. A dokumentumokat a http://www.vorosiszap-sos.5mp.eu/ oldalon tesszük közzé.
Egyúttal tisztelettel meghívok mindenkit az aukcióra.
ÁRVERÉS AZ ISZAP-KÁROSULTAK MEGSEGÍTÉSÉRE !
Részletek : Van képünk hozzá - http://iszaparveres.blog.hu/
Interjú : SPOTTR - en
Kedves Művész Kollégák !
Gondolom, nem csak engem rázott meg a Kolontáron és környékén történt katasztrófa, s az onnan érkező torokszorító hírek.
Hévízen a Polgárok háza, a Város Polgármestere, Papp Gábor támogatásával, KORTÁRS MŰVÉSZETI AUKCIÓT rendez, 2010. október 22-én, melynek teljes bevételét a vörös iszap károsultjainak, személyesen, dokumentáltan, készpénzben adjuk át!
Kérek minden Művész kollégát, akinek van olyan alkotása, melyet szívesen felajánlana az árverésen történő értékesítésre, jelezze e-mail-ben, vagy telefonon.( hermannkatalin@gmail.com , vagy 06-30-6760-721
A felajánlott alkotások Hévízre szállításáról gondoskodunk.
Az el nem kelt műveket az árverés után felajánlójuknak visszajuttatjuk.
Kérek minden adományozót, a felajánlott műtárgyon az érték feltüntetésére. (Művész-ár)
Az adományok felajánlásáról telefonon, vagy e-mailben legkésőbb ( 2010. október 18.) hétfő 22 óráig kérnék értesítést.Ha lehet fotót is e-mailben, melyet azonnal feltöltünk az árverés honlapjára. Az értesítés azért fontos, hogy az átvevők tudják milyen művekre számítsanak.
-Budapesten a FISE Galéria,Kálmán Imre utca 16.ahol nyitvatartási időben fogadják az alkotásokat.
Galéria nyitvatartás:
Hétfõ: szünnap, Kedd-Péntek: 12.00 -18.00, Szombat: 10.00 -14.00
Tel.: 06 1 31 13 051
A MKISZ irodája, (Andrássy u 6.) Tákos Kata ahol kizárólag 2010. október 20-án szerdán
12-17 óráig várunk műveket.
Az árverésen befolyt pénzadományokat személyesen juttatjuk el a károsultaknak. Az átadásról videofelvétel készül. A dokumentumokat a http://www.vorosiszap-sos.5mp.eu/ oldalon tesszük közzé.
Egyúttal tisztelettel meghívok mindenkit az aukcióra.
ÁRVERÉS AZ ISZAP-KÁROSULTAK MEGSEGÍTÉSÉRE !
Részletek : Van képünk hozzá - http://iszaparveres.blog.hu/
Interjú : SPOTTR - en
2010. október 19., kedd
2010. október 12., kedd
Tagfelvételi 2010
2010-es tagfelvételünk jelentkezési lapjainak beadási határideje a mai napon október 12-én lejár !
A beadandó dokumentumokat a mai napon du. 4 óráig lehet leadni Szmrecsányi Dóra tagozati titkárnál, illetve du. 4 óra után az Olof Palme Ház portájára, nevére címezve.
A beadandó dokumentumokat a mai napon du. 4 óráig lehet leadni Szmrecsányi Dóra tagozati titkárnál, illetve du. 4 óra után az Olof Palme Ház portájára, nevére címezve.
2010. október 6., szerda
WORLD PRESS PHOTO meg az árnyéka
Dozvald János alias Blogdog kritikája a World Press Fotó kiállításról
Elégedetlen vagyok. Na, csak úgy, a blogjog kínálta határok között!
Elégedetlenné tett, hogy foghíjasnak és aránytalannak tűnik az összkép. Legalábbis ez a százhatvanhetes merítés a közel 102 ezerből.
Első reflexből nem hibáztatnám a fotográfusokat, hiszen ők ott vannak mindenütt, rajta minden témán (záró jelbe teszem: amit eladhatónak remélnek, vagyis kézenfekvő átterelni róluk a felelősség terhét a sajtóra, a képügynökségekre vagy akár a WPP grémiumára.)
Persze, mindenek előtt az attraktív pillanat és a fröccsenő vér színe vonzza őket, mert legnyilvánvalóbban ott jeleskedhetnek igazán szembeötlően szakmai erényeikkel (reflex, kompozíciós felxibilitás, gyomor, tilalmi korlátok merész áttörése).
A civil érdeklődés is leginkább e két sajátosságot, a testi csúcsteljesítményt és az ölést tünteti ki figyelmével. Ezeknek zsigeri értelme egyértelmű. Az egyéb kulturális felvetéseket már könnyen kikezdi a szociológiailag rutintalan, vagy másképp hangsúlyozó, más-más értékrendet követő nézői értelmezés.
A mi Urbán Tamásunk közelebbi ismeretében tudom, mert ő leginkább benne volt nyakig a véres valóságban, hogy mennyi erő, gyakorlottság, bátorság és éjt nappá tévő tettrekészség kell ahhoz, hogy a spontán kirobbanó emberi drámák legkifejezőbb pillanataiban ott legyen, és a legjobb nézőpontban legyen ott a fotóriporter, hogy a történések formailag is megragadóan, érzékien táruljanak a néző szeme elé. Épp az ő példájából ismerem azt is valamelyest, hogy az ifjúság fölös energiáival fűtött kópé-kaján kíváncsiságot, ami a drámai vagy groteszk pillanatok levadászására sarkall, miként ágyazza magába és váltja fel lassan az érlelődő felelősségtudat.
Nagyjából tudom tehát, hogy a fotóriporternek micsoda tudása, eszközbéli felszerelkezése és merész helytállása kell ahhoz, hogy az itt falra került tudósítások elkészüljenek.
Mint fentebb már céloztam rá, az, hogy nem a fotóriporterekkel kívánok elégedetlen lenni, nem jelenti garantáltan azt, hogy ők száz százalékig mindent megtettek azért, hogy az elmúlt esztendő fotóriporteri képe teljes legyen, hogy 2009. esztendőnk valóságának fő hangsúlyai egy majdani összképben maradéktalanul megjelenhessenek.
Más képet mutat a láttatás üzletileg, mint hivatás szerint. Megvannak a világhírre törésnek a maga gyarlóságai. Mégis inkább a szerkesztőkre terelném a figyelmet, akár a kép- és sajtóügynökségek szerkesztőire, anélkül, hogy tudnám, mekkora befolyással vannak a fotóriporteri szakmára az ő szempontjaik, az ő hierarchikus viszonyaik valamint a sajnálatos mód olcsó közhellyé váló trendi szólamok.
Igen, olcsó trendiség! Mert különben ugyan mit keres e kiállításon, e százhatvanhetes roppant szűkítésen is fennakadva az a szerkesztőileg bárgyú illendőséggel elénk tolt protokoll, hogy Obama jön, Bush pedig semmitmondóan menni készül. Bush azzal az ezerszer elénk tálalt, halálra unt butácska tekintetével! Szóval, mit keres ez itt, ha egyetlen vizuális kukk sem esik arról például, hogy a dőzsölve hazardírozó pénzpiac romba döntötte világunk gazdasági stabilitását, romba döntötte ki tudja hány milliók - na jó, kis senkik, de mégis! - túlfogyasztásba szédült életét.
Túlságosan absztrakt ez a téma? Nincs vizualitása? Itt mered a tablóláncolat közepe táján balról jobbra tekintőn, félsötétben Jennifer Wood profilja - hát igen, ki a fene az, akinek a szűk krónika szerint azt kéne kiolvasnunk tekintete csillanásából, hogy alig ismeri fel a tűztől perzselt ausztráliai Narbethong egyik utcáját. Jennifert leszámítva informatív látnivaló nincs a képen. Hm. Elég semmit mondó látvány. Ennyi autenticitással készülhetett volna fotó egy bankár bánatos vagy akár kevély profiljáról is, afeletti meglepődésekor, hogy nem ismer rá a világra, mert úgy tönkre tette.
Az egész világot átfogó személyes presztízzsel terhelt apparátusok - az egyetlen internetet leszámítva - mindig nehézkesek. Feltételezem, hogy a szerkesztés több - köztük néhány nem orrunkra kötendő - szempontnak is meg kívánt felelni. (Tévednék? Na, blogbumm!)
Valójában mennyire független és mitől független ez a világot átfogó nonprofit szervezet, és a keze mennyire szabad, hiszen szabadság és függetlenség bár egymást csak ritkán fedő fogalmak, gyakran egymásra apellálnak.
Szóval némely fontosnak tűnő témáról nincs egyetlen szó sem, kép sem. Ez hibának tűnik, ha csak nem az a helyzet, hogy a WPP az ő fél évszázadot meghaladó karrierje során egyetlen nagy enciklopédikus tablót épít, amiben az emberiség már érintett nagy kérdései nem ismétlődnek. A szerkesztés egyéb vonásai persze nem ilyesmire vallanak.
Csak suhintólag feltételezem, mert egyébként nem nagyon érdekel, hogy egyfajta protokolláris szemlélet mutatkozik meg a World Press Photo mindenkori válogatásában. Bár ugyan nem tűnt olybá, hogy jelen lenne a sajtóügynökségek hierarchiájának strukturális reprezentációja, de nem zárom ki. (Mindamellett persze, hogy bevallom, e paletta mai szerkezetét tekintve teljesen tudatlan vagyok.) Egyébként, e szakmai háttérnek nem feltétlen van bármi köze, még ha "képmutatásai" összes mentelmét abból meríti is, az emberi érdeklődés relevanciájához.
Nekem meg nagy-nagy blogdogságomban ez utóbbi a fontosabb.
Találok valami álszentséget abban is, ahogy a szerkesztők kis cikkecskéikkel benyálaznak és betekernek bennünket a számunkra gyakorta érdektelen informális adatok ragadós hálójába.
(Jim akárki gyakran üldögél odahaza barátnőjével... fivére építőipari cégénél dolgozik..., ... a stockholmi ameriai futball bajnokságon egyedül a Karlstad Crousaders nem stockholmi... stb.)
Nézem a kategóriákat: Korunk kérdései. Leromboltak egy putritelepet. Korunk nem legnagyobb kérdése-e, amivel egyetlen kép sem foglalkozik, hogy kik, miként nyelik el emberi szabadságunkat, fosztják le környezetünket az energia-biznisznek való kiszolgáltatottságunkon keresztül? Nem sokkal nagyobb kérdés-e ez, mint hogy a hajdan definiált első és második világ, vagyis a két konkuráló nagyhatalom mára összemosódott maradéka hogyan sopánkodik az u.n. harmadik világ problémái felett, melynek okait nem kis mértékben éppen ez az első két "világ" generálta, sőt, helyenként ma is érdekében áll fenntartani?
Mindezek mellett persze lehetséges, hogy csak blogosan ugatok én itt, s hogy a sajtófotó világkép nem esik egybe nem hogy a blogdogság felől, de még a provinciális magyar látószögből elvárhatóval sem. Akkor viszont már érteni vélem, miért olvasom a meghívón meg szerte a magyar sajtóban, hogy "Mindazoknak izgalmas élményt nyújt a kiállítás 167 fotója, akik szeretnék jobban megérteni, mi zajlik körülöttünk a világban."
Nem tudom, hova soroljam blogos magamat, mert én érteni vélem a világot e kiállítás nélkül is. Nem tetszenek nekem az efféle lufimondatok, miként a képaláírásokban elénk hajigált álfontos apróságok sem. Szimplifikálják a sajtófotó világ-seregszemléjének szerepét. Olyan benyomást keltenek, mintha itt már csak ünnepelni, bámészkodni és fogyasztani, verbális kenőanyagoktól sikamlósan nyelni és nyelni illene. Mintha épp ez kellene nekünk. A három afrikai elegáns bohóc meg a nemi identitás zavaros ifjak méretesre felhúzott tekintete, a mellén szőrszálakat számoló Christopher vagy a kilencszázra zsugorodott amerikai falu egyik ablakában érdektelen meztelenségben heverésző Katie.
Vannak persze valóban nagyszerű fotóriporteri teljesítmények, pompás, felemelő pillanatok.
(Mindenek előtt a sport terén, például a levegőben úszó Jonathan Trott.) Nagyszerű ábrázolások (Denis Rouvre szenegáli birkózói, Elisabeth Kreutz sportriportnál jóval többről szóló I. díjas képsora Lance Armstrongról), de - csak példaként a sokból - Kitra Cahana talán kicsit túlnagyított képsora is a Szivárvány Törzs fesztiváljairól.) Vannak civilizált voltunk árnyoldalaival szembesítő felvételek: Simon Roberts Pihenő angolok sorozatának hölgynapi képe például, aztán amott, a véres sarokban Ferah Abdi Warsameh fotója a halálra kövezésről, vagy Fang Quianhua egyszerre érzékien, de informatíve is felkavaró képe a környezetszennyezés által morbid mutációra kényszerített narancsokról. Mind e képek felérnek egy-egy ismeret értékű sokkolással.
Mindamellett vannak üres mutatványok is, élükön Ou Zhihang fotográfus meztelen fekvőtámaszkodásaival a korrupt lakáscsere hivatal előtt.
Populáris és elmaradhatatlan a természet érdekességeinek felvillantása. Mint a díjazásból is kitetszik, töretlen a jégmadár karrierje.
Az olsz Pietro Masturzotól - bár illendőségből többször is akartam - végül mégsem estem hasra. Az iráni elnökválasztás gyanítható visszaélései miatt éjsötét háztetőiken kiáltozó arabokról készült sorozat mintha nem fotótéma lenne. Attól nem lesz valaki modern, hogy bátran ugrik neki a semminek. Na persze, ha eladható...! Mégis, ami a háztetőkön akkor, ott zajlott, szövegben vagy hangfelvételen maradéktalanul és érzékileg árnyaltabban lett volna elmondható.
Visszakanyarodva első szavamhoz, kicsit elégedetlen maradtam tehát.
Miközben a jégmadár hártyás tekintetéből olvasék, szerényen ünnepelt a félárnyékban (két fontos izzó szombatra már kiégett) a magyar fotográfusok néhány kiválósága. Kicsit sajnálom őket. Négyzetméteres WPP kópiáktól még jócskán elhangolt arányérzetünk számára formailag disszonánsan hat a magyar kiállítás fotóinak mérete, amikor a lépcső tetejére érve rájuk bukkanunk. Az Árnyékban című összeállítás, melyhez az EU szegénységre és kirekesztésre fókuszáló figyelme szolgál motívumul, a World Press Fotó ez évi kísérő kiállítása. Az árnyékban és kirekesztve élők iránti részvét ezüstbe foglalt gesztusa ez.
Mellesleg megemlítem, az ezüst, amibe a helyenként csak tenyérnyinek tűnő fotók keretei tündökölnek, nem annyira a részvét, mint inkább a részvétnyilvánítás színe, szóval, az elkésett részvété (kényelmesebb elkésni :-), ez nem vet túl jó fényt közelítő tekintetünkre. A keret tehát, mondhatnám, marginális képzavarnak hat.
Ezek a magyar fotók nem annyira világraszólóak (világra szólni itt és most nem kéretik) csak jók nagyon. Soproni Gyula havadtői kislány portréja, Székelyhidi Balázs rabszolga portréja vagy Hartyányi Róbert sorozata nem válik szégyenünkre. Egyszerre megdöbbentőek és felemelők ezek a képek. Amiről szólnak, voltak s maradnak az emberélet mélyebb igazságai.
Budapest, 2010. október 4.
Worl Press Photo 2010 kiállítás
Elégedetlen vagyok. Na, csak úgy, a blogjog kínálta határok között!
Elégedetlenné tett, hogy foghíjasnak és aránytalannak tűnik az összkép. Legalábbis ez a százhatvanhetes merítés a közel 102 ezerből.
Első reflexből nem hibáztatnám a fotográfusokat, hiszen ők ott vannak mindenütt, rajta minden témán (záró jelbe teszem: amit eladhatónak remélnek, vagyis kézenfekvő átterelni róluk a felelősség terhét a sajtóra, a képügynökségekre vagy akár a WPP grémiumára.)
Persze, mindenek előtt az attraktív pillanat és a fröccsenő vér színe vonzza őket, mert legnyilvánvalóbban ott jeleskedhetnek igazán szembeötlően szakmai erényeikkel (reflex, kompozíciós felxibilitás, gyomor, tilalmi korlátok merész áttörése).
A civil érdeklődés is leginkább e két sajátosságot, a testi csúcsteljesítményt és az ölést tünteti ki figyelmével. Ezeknek zsigeri értelme egyértelmű. Az egyéb kulturális felvetéseket már könnyen kikezdi a szociológiailag rutintalan, vagy másképp hangsúlyozó, más-más értékrendet követő nézői értelmezés.
A mi Urbán Tamásunk közelebbi ismeretében tudom, mert ő leginkább benne volt nyakig a véres valóságban, hogy mennyi erő, gyakorlottság, bátorság és éjt nappá tévő tettrekészség kell ahhoz, hogy a spontán kirobbanó emberi drámák legkifejezőbb pillanataiban ott legyen, és a legjobb nézőpontban legyen ott a fotóriporter, hogy a történések formailag is megragadóan, érzékien táruljanak a néző szeme elé. Épp az ő példájából ismerem azt is valamelyest, hogy az ifjúság fölös energiáival fűtött kópé-kaján kíváncsiságot, ami a drámai vagy groteszk pillanatok levadászására sarkall, miként ágyazza magába és váltja fel lassan az érlelődő felelősségtudat.
Nagyjából tudom tehát, hogy a fotóriporternek micsoda tudása, eszközbéli felszerelkezése és merész helytállása kell ahhoz, hogy az itt falra került tudósítások elkészüljenek.
Mint fentebb már céloztam rá, az, hogy nem a fotóriporterekkel kívánok elégedetlen lenni, nem jelenti garantáltan azt, hogy ők száz százalékig mindent megtettek azért, hogy az elmúlt esztendő fotóriporteri képe teljes legyen, hogy 2009. esztendőnk valóságának fő hangsúlyai egy majdani összképben maradéktalanul megjelenhessenek.
Más képet mutat a láttatás üzletileg, mint hivatás szerint. Megvannak a világhírre törésnek a maga gyarlóságai. Mégis inkább a szerkesztőkre terelném a figyelmet, akár a kép- és sajtóügynökségek szerkesztőire, anélkül, hogy tudnám, mekkora befolyással vannak a fotóriporteri szakmára az ő szempontjaik, az ő hierarchikus viszonyaik valamint a sajnálatos mód olcsó közhellyé váló trendi szólamok.
Igen, olcsó trendiség! Mert különben ugyan mit keres e kiállításon, e százhatvanhetes roppant szűkítésen is fennakadva az a szerkesztőileg bárgyú illendőséggel elénk tolt protokoll, hogy Obama jön, Bush pedig semmitmondóan menni készül. Bush azzal az ezerszer elénk tálalt, halálra unt butácska tekintetével! Szóval, mit keres ez itt, ha egyetlen vizuális kukk sem esik arról például, hogy a dőzsölve hazardírozó pénzpiac romba döntötte világunk gazdasági stabilitását, romba döntötte ki tudja hány milliók - na jó, kis senkik, de mégis! - túlfogyasztásba szédült életét.
Túlságosan absztrakt ez a téma? Nincs vizualitása? Itt mered a tablóláncolat közepe táján balról jobbra tekintőn, félsötétben Jennifer Wood profilja - hát igen, ki a fene az, akinek a szűk krónika szerint azt kéne kiolvasnunk tekintete csillanásából, hogy alig ismeri fel a tűztől perzselt ausztráliai Narbethong egyik utcáját. Jennifert leszámítva informatív látnivaló nincs a képen. Hm. Elég semmit mondó látvány. Ennyi autenticitással készülhetett volna fotó egy bankár bánatos vagy akár kevély profiljáról is, afeletti meglepődésekor, hogy nem ismer rá a világra, mert úgy tönkre tette.
Az egész világot átfogó személyes presztízzsel terhelt apparátusok - az egyetlen internetet leszámítva - mindig nehézkesek. Feltételezem, hogy a szerkesztés több - köztük néhány nem orrunkra kötendő - szempontnak is meg kívánt felelni. (Tévednék? Na, blogbumm!)
Valójában mennyire független és mitől független ez a világot átfogó nonprofit szervezet, és a keze mennyire szabad, hiszen szabadság és függetlenség bár egymást csak ritkán fedő fogalmak, gyakran egymásra apellálnak.
Szóval némely fontosnak tűnő témáról nincs egyetlen szó sem, kép sem. Ez hibának tűnik, ha csak nem az a helyzet, hogy a WPP az ő fél évszázadot meghaladó karrierje során egyetlen nagy enciklopédikus tablót épít, amiben az emberiség már érintett nagy kérdései nem ismétlődnek. A szerkesztés egyéb vonásai persze nem ilyesmire vallanak.
Csak suhintólag feltételezem, mert egyébként nem nagyon érdekel, hogy egyfajta protokolláris szemlélet mutatkozik meg a World Press Photo mindenkori válogatásában. Bár ugyan nem tűnt olybá, hogy jelen lenne a sajtóügynökségek hierarchiájának strukturális reprezentációja, de nem zárom ki. (Mindamellett persze, hogy bevallom, e paletta mai szerkezetét tekintve teljesen tudatlan vagyok.) Egyébként, e szakmai háttérnek nem feltétlen van bármi köze, még ha "képmutatásai" összes mentelmét abból meríti is, az emberi érdeklődés relevanciájához.
Nekem meg nagy-nagy blogdogságomban ez utóbbi a fontosabb.
Találok valami álszentséget abban is, ahogy a szerkesztők kis cikkecskéikkel benyálaznak és betekernek bennünket a számunkra gyakorta érdektelen informális adatok ragadós hálójába.
(Jim akárki gyakran üldögél odahaza barátnőjével... fivére építőipari cégénél dolgozik..., ... a stockholmi ameriai futball bajnokságon egyedül a Karlstad Crousaders nem stockholmi... stb.)
 | |||
| Jim, Shoan valamint Katie meg a paraván, 16 láb hat inch, de ne nekem, már nem vagyok ott :-)) |
Nézem a kategóriákat: Korunk kérdései. Leromboltak egy putritelepet. Korunk nem legnagyobb kérdése-e, amivel egyetlen kép sem foglalkozik, hogy kik, miként nyelik el emberi szabadságunkat, fosztják le környezetünket az energia-biznisznek való kiszolgáltatottságunkon keresztül? Nem sokkal nagyobb kérdés-e ez, mint hogy a hajdan definiált első és második világ, vagyis a két konkuráló nagyhatalom mára összemosódott maradéka hogyan sopánkodik az u.n. harmadik világ problémái felett, melynek okait nem kis mértékben éppen ez az első két "világ" generálta, sőt, helyenként ma is érdekében áll fenntartani?
Mindezek mellett persze lehetséges, hogy csak blogosan ugatok én itt, s hogy a sajtófotó világkép nem esik egybe nem hogy a blogdogság felől, de még a provinciális magyar látószögből elvárhatóval sem. Akkor viszont már érteni vélem, miért olvasom a meghívón meg szerte a magyar sajtóban, hogy "Mindazoknak izgalmas élményt nyújt a kiállítás 167 fotója, akik szeretnék jobban megérteni, mi zajlik körülöttünk a világban."
Nem tudom, hova soroljam blogos magamat, mert én érteni vélem a világot e kiállítás nélkül is. Nem tetszenek nekem az efféle lufimondatok, miként a képaláírásokban elénk hajigált álfontos apróságok sem. Szimplifikálják a sajtófotó világ-seregszemléjének szerepét. Olyan benyomást keltenek, mintha itt már csak ünnepelni, bámészkodni és fogyasztani, verbális kenőanyagoktól sikamlósan nyelni és nyelni illene. Mintha épp ez kellene nekünk. A három afrikai elegáns bohóc meg a nemi identitás zavaros ifjak méretesre felhúzott tekintete, a mellén szőrszálakat számoló Christopher vagy a kilencszázra zsugorodott amerikai falu egyik ablakában érdektelen meztelenségben heverésző Katie.
Vannak persze valóban nagyszerű fotóriporteri teljesítmények, pompás, felemelő pillanatok.
(Mindenek előtt a sport terén, például a levegőben úszó Jonathan Trott.) Nagyszerű ábrázolások (Denis Rouvre szenegáli birkózói, Elisabeth Kreutz sportriportnál jóval többről szóló I. díjas képsora Lance Armstrongról), de - csak példaként a sokból - Kitra Cahana talán kicsit túlnagyított képsora is a Szivárvány Törzs fesztiváljairól.) Vannak civilizált voltunk árnyoldalaival szembesítő felvételek: Simon Roberts Pihenő angolok sorozatának hölgynapi képe például, aztán amott, a véres sarokban Ferah Abdi Warsameh fotója a halálra kövezésről, vagy Fang Quianhua egyszerre érzékien, de informatíve is felkavaró képe a környezetszennyezés által morbid mutációra kényszerített narancsokról. Mind e képek felérnek egy-egy ismeret értékű sokkolással.
Mindamellett vannak üres mutatványok is, élükön Ou Zhihang fotográfus meztelen fekvőtámaszkodásaival a korrupt lakáscsere hivatal előtt.
Populáris és elmaradhatatlan a természet érdekességeinek felvillantása. Mint a díjazásból is kitetszik, töretlen a jégmadár karrierje.
Az olsz Pietro Masturzotól - bár illendőségből többször is akartam - végül mégsem estem hasra. Az iráni elnökválasztás gyanítható visszaélései miatt éjsötét háztetőiken kiáltozó arabokról készült sorozat mintha nem fotótéma lenne. Attól nem lesz valaki modern, hogy bátran ugrik neki a semminek. Na persze, ha eladható...! Mégis, ami a háztetőkön akkor, ott zajlott, szövegben vagy hangfelvételen maradéktalanul és érzékileg árnyaltabban lett volna elmondható.
Visszakanyarodva első szavamhoz, kicsit elégedetlen maradtam tehát.
Miközben a jégmadár hártyás tekintetéből olvasék, szerényen ünnepelt a félárnyékban (két fontos izzó szombatra már kiégett) a magyar fotográfusok néhány kiválósága. Kicsit sajnálom őket. Négyzetméteres WPP kópiáktól még jócskán elhangolt arányérzetünk számára formailag disszonánsan hat a magyar kiállítás fotóinak mérete, amikor a lépcső tetejére érve rájuk bukkanunk. Az Árnyékban című összeállítás, melyhez az EU szegénységre és kirekesztésre fókuszáló figyelme szolgál motívumul, a World Press Fotó ez évi kísérő kiállítása. Az árnyékban és kirekesztve élők iránti részvét ezüstbe foglalt gesztusa ez.
Mellesleg megemlítem, az ezüst, amibe a helyenként csak tenyérnyinek tűnő fotók keretei tündökölnek, nem annyira a részvét, mint inkább a részvétnyilvánítás színe, szóval, az elkésett részvété (kényelmesebb elkésni :-), ez nem vet túl jó fényt közelítő tekintetünkre. A keret tehát, mondhatnám, marginális képzavarnak hat.
Ezek a magyar fotók nem annyira világraszólóak (világra szólni itt és most nem kéretik) csak jók nagyon. Soproni Gyula havadtői kislány portréja, Székelyhidi Balázs rabszolga portréja vagy Hartyányi Róbert sorozata nem válik szégyenünkre. Egyszerre megdöbbentőek és felemelők ezek a képek. Amiről szólnak, voltak s maradnak az emberélet mélyebb igazságai.
Budapest, 2010. október 4.
Worl Press Photo 2010 kiállítás
2010. október 5., kedd
DUNA GALÉRIA - TÁJKÉPEK Hommage á id. Markó Károly
Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt 18 órára a Duna Galériába !
2010. október 4., hétfő
TAGFELVÉTEL 2010
A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének ( MAOE ) Fotóművészeti Tagozata tagfelvételt hirdet a 2010-es évre.
Az érdeklődők az egyesület és a tagozat munkájáról a FÉNYEZRED blog aloldalain illetve a MAOE hivatalos honlapján tájékozódhatnak.
Várjuk olyan elhivatott alkotók jelentkezését, akiket vonz a szakmai közösségi élet,
s abban aktívan részt is tudnak vállalni.
A jelentkezéseket folyamatosan fogadja Szmrecsányi Dóra tagozati titkár ( postán avagy személyesen).
Levelezési cím :
Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, Fotóművészeti Tagozat
1406 Budapest, Pf. 26.
Személyesen:
1146 Budapest, Olof Palme sétány 1. Tel : 06-1/331-9304
Beadandó dokumentumok :
felvételi kérvény, szakmai önéletrajz, szakmai ajánlás, kitöltött jelentkezési lap
Jelentkezési lap innen letölthető
Felmerülő kérdéseikre Szmrecsányi Dóra tagozati titkárunktól kaphatnak választ a 331-9304 telefonszámon.
A jelentkezési lap leadásának végső határideje: 2010. október 12.
A további teendőkről a jelentkezők ezt követően postán kapnak értesítést.
Az érdeklődők az egyesület és a tagozat munkájáról a FÉNYEZRED blog aloldalain illetve a MAOE hivatalos honlapján tájékozódhatnak.
Várjuk olyan elhivatott alkotók jelentkezését, akiket vonz a szakmai közösségi élet,
s abban aktívan részt is tudnak vállalni.
A jelentkezéseket folyamatosan fogadja Szmrecsányi Dóra tagozati titkár ( postán avagy személyesen).
Levelezési cím :
Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, Fotóművészeti Tagozat
1406 Budapest, Pf. 26.
Személyesen:
1146 Budapest, Olof Palme sétány 1. Tel : 06-1/331-9304
Beadandó dokumentumok :
felvételi kérvény, szakmai önéletrajz, szakmai ajánlás, kitöltött jelentkezési lap
Jelentkezési lap innen letölthető
Felmerülő kérdéseikre Szmrecsányi Dóra tagozati titkárunktól kaphatnak választ a 331-9304 telefonszámon.
A jelentkezési lap leadásának végső határideje: 2010. október 12.
A további teendőkről a jelentkezők ezt követően postán kapnak értesítést.
2010. szeptember 30., csütörtök
2010. szeptember 29., szerda
2010. szeptember 27., hétfő
INTERJÚ A KOSSUTH ADÓN
Gócza Anita interjúja a Kossuth adó 180 perc című műsorában fotóművészeti tagozatunk Klebelsberg Kultúrkúriában nyítva tartó a "Duna aznap" című
kiállításáról Dozvald Jánossal és S.Faragó Gyöngyivel.
A kiállítás meghosszabbított ideig, október 17-ig látogatható.
kiállításáról Dozvald Jánossal és S.Faragó Gyöngyivel.
A kiállítás meghosszabbított ideig, október 17-ig látogatható.
2010. szeptember 23., csütörtök
TAGFELVÉTEL 2010
A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének ( MAOE ) Fotóművészeti Tagozata tagfelvételt hirdet a 2010-es évre.
Az érdeklődők az egyesület és a tagozat munkájáról a FÉNYEZRED blog aloldalain illetve a MAOE hivatalos honlapján tájékozódhatnak.
Várjuk olyan elhivatott alkotók jelentkezését, akiket vonz a szakmai közösségi élet,
s abban aktívan részt is tudnak vállalni.
A jelentkezéseket folyamatosan fogadja Szmrecsányi Dóra tagozati titkár ( postán avagy személyesen).
Levelezési cím :
Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, Fotóművészeti Tagozat
1406 Budapest, Pf. 26.
Személyesen:
1146 Budapest, Olof Palme sétány 1. Tel : 06-1/331-9304
Jelentkezési lap innen letölthető
A jelentkezési lap leadásának végső határideje: 2010. október 12.
A további teendőkről a jelentkezők ezt követően postán kapnak értesítést.
Az érdeklődők az egyesület és a tagozat munkájáról a FÉNYEZRED blog aloldalain illetve a MAOE hivatalos honlapján tájékozódhatnak.
Várjuk olyan elhivatott alkotók jelentkezését, akiket vonz a szakmai közösségi élet,
s abban aktívan részt is tudnak vállalni.
A jelentkezéseket folyamatosan fogadja Szmrecsányi Dóra tagozati titkár ( postán avagy személyesen).
Levelezési cím :
Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, Fotóművészeti Tagozat
1406 Budapest, Pf. 26.
Személyesen:
1146 Budapest, Olof Palme sétány 1. Tel : 06-1/331-9304
Jelentkezési lap innen letölthető
A jelentkezési lap leadásának végső határideje: 2010. október 12.
A további teendőkről a jelentkezők ezt követően postán kapnak értesítést.
2010. szeptember 21., kedd
A DUNA AZNAP
A kiállításról Gócza Anita készített riportot, amely a Kossuth adón a 180 perc
című műsorban kerül adásba szeptember 24-én reggel 8 óra körül és a Kultúrkör
című műsorban október 4-én este 20 óra 30 - kor.
2010. szeptember 20., hétfő
17. ESZTERGOMI FOTÓBIENNÁLÉ
A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének Fotóművészeti tagozata által felajánlott díjat a zsűri Váradi Viktornak ítélte oda.
Fotó : Vajda János
2010. szeptember 15., szerda
TAGFELVÉTEL 2010
A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének ( MAOE ) Fotóművészeti Tagozata tagfelvételt hirdet a 2010-es évre.
Az érdeklődők az egyesület és a tagozat munkájáról a FÉNYEZRED blog aloldalain illetve a MAOE hivatalos honlapján tájékozódhatnak.
Várjuk olyan elhivatott alkotók jelentkezését, akiket vonz a szakmai közösségi élet,
s abban aktívan részt is tudnak vállalni.
A jelentkezéseket folyamatosan fogadja Szmrecsányi Dóra tagozati titkár ( postán avagy személyesen).
Levelezési cím :
Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, Fotóművészeti Tagozat
1406 Budapest, Pf. 26.
Személyesen:
1146 Budapest, Olof Palme sétány 1. Tel : 06-1/331-9304
Jelentkezési lap innen letölthető
A jelentkezési lap leadásának végső határideje: 2010. október 12.
A további teendőkről a jelentkezők ezt követően postán kapnak értesítést.
Az érdeklődők az egyesület és a tagozat munkájáról a FÉNYEZRED blog aloldalain illetve a MAOE hivatalos honlapján tájékozódhatnak.
Várjuk olyan elhivatott alkotók jelentkezését, akiket vonz a szakmai közösségi élet,
s abban aktívan részt is tudnak vállalni.
A jelentkezéseket folyamatosan fogadja Szmrecsányi Dóra tagozati titkár ( postán avagy személyesen).
Levelezési cím :
Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, Fotóművészeti Tagozat
1406 Budapest, Pf. 26.
Személyesen:
1146 Budapest, Olof Palme sétány 1. Tel : 06-1/331-9304
Jelentkezési lap innen letölthető
A jelentkezési lap leadásának végső határideje: 2010. október 12.
A további teendőkről a jelentkezők ezt követően postán kapnak értesítést.
2010. szeptember 14., kedd
VIZEK - PARTOK - EMBEREK
Megnyílt a SENIOR alkotócsoport kiállítása az Uránia Filmszínházban.
"Lelkes alkotó tevékenységük összetartja a csapatot, hiszen más alkotócsoportok már régen felbomlottak, szétszóródtak egyéni alkotók önálló tevékenységére...
A vándorkiállításnak először az Uránia Magyar Nemzeti Filmszínház, majd a Magyar Kultúra Háza, illetve az Országos Széchenyi Könyvtár lesz a helye.Elkerül még más helyszínekre is, pl. Balatonalmádiba, Pécsre.
Tillai Ernő "
Kiállító MAOE fotóművészek:
Ács Irén, Alapfy Attila, Apáti Tóth Sándor, Chochol Károly, Csák Miklós, Csonka Béla, Fejér Zoltán, Gyarmati Sándor, Herbst Rudolf, Ilku János, Juhász Miklós, Keleti Éva, Kocsis Iván, Kovács Kata, Milos József, Módos Gábor, Molnár Edit, Müller Ferenc, Nagy Lajos, Dr.Pethő Bertalan, Sehr Miklós, Siklós Péter, Szél Ágnes,Tarczai Béla,
Tám László,Tillai Ernő, Tóth Károly, Vencsellei István, Vigovszky István
"Lelkes alkotó tevékenységük összetartja a csapatot, hiszen más alkotócsoportok már régen felbomlottak, szétszóródtak egyéni alkotók önálló tevékenységére...
A vándorkiállításnak először az Uránia Magyar Nemzeti Filmszínház, majd a Magyar Kultúra Háza, illetve az Országos Széchenyi Könyvtár lesz a helye.Elkerül még más helyszínekre is, pl. Balatonalmádiba, Pécsre.
Tillai Ernő "
Kiállító MAOE fotóművészek:
Ács Irén, Alapfy Attila, Apáti Tóth Sándor, Chochol Károly, Csák Miklós, Csonka Béla, Fejér Zoltán, Gyarmati Sándor, Herbst Rudolf, Ilku János, Juhász Miklós, Keleti Éva, Kocsis Iván, Kovács Kata, Milos József, Módos Gábor, Molnár Edit, Müller Ferenc, Nagy Lajos, Dr.Pethő Bertalan, Sehr Miklós, Siklós Péter, Szél Ágnes,Tarczai Béla,
Tám László,Tillai Ernő, Tóth Károly, Vencsellei István, Vigovszky István
2010. szeptember 1., szerda
2010. augusztus 27., péntek
GONDOLATOK EGY KIÁLLÍTÁS KAPCSÁN
Vajda János gondolatai a Kísérleti Adás - ban
Részlet az írásból:
"Az önfeledt öröm dokumentációi, színekben tobzódó forgatag és arcokban felfedezhető szemlélődés, felszabadultság és kikapcsolódás. Nem is kell és nem is lehet több! Az ilyen jellegű rendezvényekről akkor lehet súlyos „értékű” képekkel megtérni, ha azokon valami nem odavaló történik. Ha minden rendben zajlik, akkor a termés sem lehet más, mint emlékképek halmaza egy vidám és egyre népszerűbb népünnepélyről. És mégis mást kapunk… A fotóművész, aki kedvtelésből, a maga örömére és esetleg egy kihívásnak megfelelve emeli a gépét a történésre, nem a riportázst keresi, hanem megpróbál az emberi mögé tekinteni az objektívje segítségével. Nem kell másik eseményre rohannia, így van ideje kivárni azokat a pillanatokat, amik szerinte(!)hangulatokról és érzésekről mesélnek. Az ünneplők részévé válik, és belülről szemléli a körötte zajlást, hogy ne csak a szemével lásson."
Részlet az írásból:
"Az önfeledt öröm dokumentációi, színekben tobzódó forgatag és arcokban felfedezhető szemlélődés, felszabadultság és kikapcsolódás. Nem is kell és nem is lehet több! Az ilyen jellegű rendezvényekről akkor lehet súlyos „értékű” képekkel megtérni, ha azokon valami nem odavaló történik. Ha minden rendben zajlik, akkor a termés sem lehet más, mint emlékképek halmaza egy vidám és egyre népszerűbb népünnepélyről. És mégis mást kapunk… A fotóművész, aki kedvtelésből, a maga örömére és esetleg egy kihívásnak megfelelve emeli a gépét a történésre, nem a riportázst keresi, hanem megpróbál az emberi mögé tekinteni az objektívje segítségével. Nem kell másik eseményre rohannia, így van ideje kivárni azokat a pillanatokat, amik szerinte(!)hangulatokról és érzésekről mesélnek. Az ünneplők részévé válik, és belülről szemléli a körötte zajlást, hogy ne csak a szemével lásson."
2010. augusztus 25., szerda
MEGNYITÓ
 |
| Herbst Rudolf, Sehr Miklós, Siklós Péter |
 |
| Kemény Krisztina önkormányzati képviselő nyitóbeszéde Részletek a nyitóbeszédből: |
Óbuda-Békásmegyer több mint kétezer éves múltra tekint vissza, város a városban, önálló hagyományokkal rendelkezik. A hagyományok ápolása, a lokálpatriótizmus erősítése fontos feladat volt anno és most, a mai rohanó világunkban is. A 21. században, a technikai vívmányok korában, azonban sokszor megfeledkezünk a helyi közösségek szerepéről, összetartó és megtartó erejéről és ezzel együtt hagyományaink tiszteletéről, noha csak saját szűk hazánkban, esetünkben a III. kerületben otthonosan mozogva, gyökereinket ismerve, lakóhelyünket szeretve érthetjük meg más közösségek világát, életmódját, alkotásait.
Ám a szülőföld szeretete nem csak abból áll, hogy ismerjük kerületünk helytörténetét, részt veszünk Óbuda-Békásmegyer által kínált kulturális programokon, rendezvényeken, hanem abból is, hogy tudunk együtt, önfeledten ünnepelni. Óbuda napja, a hétköznapok szürkeségéből kiemelve az itt élőket, erre teremt lehetőséget.
Óbuda napján ezért az egybegyűltek, az egymástól elszigetelten élő lakosok, igazi emberi tartalmak hordozóivá válnak, ahol nemcsak a szereplő művészek, vásári mutatványosok, hanem minden jelen levő lélekben együtt énekel, táncol, s a felfokozott hangulatban a szórakozás, az örömteremtés igazi gyakorlatára talál.
A művészet vonz minket, az alkotások pedig tudatosan vagy tudat alatt, impulzusokat adnak.
Lucien Hervé szavaival élve „A fotó arra hivatott, hogy felrázza a képzelőerőt... Nem elég, ha csupán emlékeztetőül szolgál.” kívánom ezért, hogy a pillanatképek segítségével ne csak felidézzék az ünnep kedves mozzanatait, hanem a fotók mögé is tekintsenek, s lássák meg a képek mögött a „kerületi” embert.
2010. augusztus 23., hétfő
ÓBUDA NAPJA 2010 KIÁLLÍTÁS / MEGNYITÓ VIII. 24 !
Minden érdeklődőt szeretettel várunk augusztus 24-én kedden délután 5 órára a kiállítás megnyitójára !
Térkép a megközelítéshez
Platán Könyvtár honlapja
2010. augusztus 22., vasárnap
CULTIRIS KULTÚRÁLIS KÉPÜGYNÖKSÉG
A mi Magyarországunk !
Híres képek - neves alkotók
Fotók ©Vajda János
Vajda János beszámolója a kiállításról
Dozvald János kiállítás elemzése
Híres képek - neves alkotók
Fotók ©Vajda János
Vajda János beszámolója a kiállításról
Dozvald János kiállítás elemzése
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)